999
- benne van a NAT2020 A 6.-os szobros tankönyvben -
Népdalszerű vers, dal.
Petőfi Sándor - Reszket a bokor, mert…
"Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!"
A költő azt mondja, hogy felkavarta a lelkének nyugalmát az, hogy eszébe jutott a szerelme, Júlia.
A madárka motívum finom érzelmekre utal. A reszkető lélek a bizonytalanságot fejezi ki.
anafora (=amikor két sor vagy szövegrész ugyanúgy kezdődik):
"Reszket a bokor...
"Reszket a lelkem..."
Az "eszembe jutottál" azt mutatja, hogy a költő már nem él a Júlia-szerelemben, néha már megkopik Júlia emléke.
A "kicsiny kis leányka" "a nagy világnak legnagyobb gyémántja" ellentétet fejez ki. Jellegzetes romantikus kép. Azt is sugallja, hogy ebben a nagy világban elveszítheti Júliát a költő, ezért aggódik.
"Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet."
Telve van a költő szíve szerelemmel, szinte túlcsordul. (Az indulat nem dühöt jelent, hanem fékezhetetlen érzést.)
Kételyek vannak a költőben, hogy Júlia vajon viszontszereti-e?
Az "én ugyan szeretlek" úgy értendő, hogy "én ugyanúgy szeretlek", tehát a költő szerelmében nem lehet kételkedni. Ezt megerősíti azzal is, hogy kijelenti: "Apád-anyád nálam Jobban nem szerethet." A költő azt mondja: még a szüleidnél is jobban szeretlek.
"Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!"
A költőt elragadja a kételkedés: Júlia talán már nem is szereti. A nyár bőségre, jólétre utal, amikor együtt voltak, az a költőnek nyár volt és öröm. De most nélkülözi Júliát és bizonytalanul begubózik: tél lett. Júlia nem ad hírt a szerelmi érzéséről , talán már el is múlt Júlia szerelme. A költőnek, ezért lett tél.
A költő szeretettel búcsúzik Júliától, még akkor is, ha már nem szereti:" Az isten áldjon meg", De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!"
A költemény 1847 januárjában jelent meg egy újságban. Júliát a szülei tiltottak a szegény költőtől, Petőfitől, de amikor elolvasta a verset, ráébredt, hogy nem szeretné elveszíteni Petőfi szerelmét. Egy közös barátjuk leveléhez mellékelt egy kártyát, amin ez állt:
"1000-szer Júlia". Ez a válasz a vers utolsó soraira. Ebből a költő tudta, hogy Júlia viszonozza a szerelmét. Májusban igent mondott a költőnek és 1948. szeptemberében összeházasodtak.
