2499
.
Rövidebb tartalom itt:
Voltaire - Candide
OLVASÓNAPLÓ:
1. fejezet:
- Hogyan nevelték Candide-ot egy gyönyörű kastélyban és hogyan kergették ki onnan.
A történet az 1750-es években kezdődik Westphaliában, Thunder-ten-tronckh báró impozáns kastélyában, amely mindig tele van élettel.
A Candide név jelentése "nyíltszívű". Candide, a fiatal, jóképű, kissé naiv, de mindenképpen jólelkű fiú (a báró nővérének és egy nemes embernek törvénytelen fia) beleszeret Kunigundába, a báró 17 esztendős bájos lányába. Kunigunda viszontszereti, és amikor kacér ábrándjai közepette egyszer csak megpillantja, ahogyan Pangloss mester, a kastély házi tanítója épp közelebb kerül az egyik tanítványához, mint illendő, rögtön találkát szervez Candide-dal, ahol elejti a zsebkendőjét, és amikor Candide felveszi és kezet csókol neki, "ajkaik is találkoznak". A nagy nevű és büszke báró éppen ekkor ér oda, hogy a romantikus találkozónak véget vessen. Candide-ot elzavarja a kastélyból, Kunigunda pedig elájul és nagy termetű anyja erős kezű pofonjaira tér magához.
2. fejezet:
- Mi történt Candide-dal a bolgárok között?
Candide éhesen kószál, amikor elér a következő városba: Valdberghoff-trarbh-dik-dorff-ba. Az elgyötört Candide-ot két sötétkék ruhás férfi veszi pártfogásába, meghívják vacsorára is a helyi kocsmába. Candide nem is sejti, hogy a két férfi toborzó, aki katonákat gyűjt a bolgár királyi hadseregbe. Candide nagyon szerencsésnek hiszi magát és Pangloss mester szavaira gondol, hogy "minden a legjobban van berendezve ezen a világon".
(A Pangloss név jelentése: bőbeszédű, túlkomplikáló. Pangloss mester, akit a kastély tanítójaként ismertünk meg, azt gondolja, hogy ez a világ minden világok legjobbja és minden úgy történik, ahogy történnie kell.)
Ahogy Candide ezen ábrándozik, kattan a kezén a bilincs és már viszik is: erőszakkal besorozzák a bolgár hadseregbe és kiképzést is kap. Amint lehetősége van rá, sétára indul, hogy kicsit kieresszen, a sétája azonban engedély nélküli eltávozásnak minősül, ezért választania kell: harminchatszor megvesszőzi az egész hadsereg (= vesszőfutás) vagy tizenkét fős kivégzőosztag elé kerül.
Candide a vesszőfutást választja, de csak kétszer bírja ki, harmadszorra már könyörög a kivégzéséért. A bolgár király ekkor jár arra, megkegyelmez neki és egy felcserre bízza, hogy meggyógyítsa. Három hétre rá Candide már jobban van, ekkor azonban kitör a háború a bolgár király és az arab király között. (A szerző azt láttatja velünk, hogy az ember sorsa kiszámíthatatlan és az ember kiszolgáltatottan hánykolódik benne.)
3. fejezet:
- Hogyan szabadult meg Candide a bolgároktól és mily sorsra jutott?
Candide nem katonának való, "úgy reszketett, mint egy filozófushoz illik, a legjobb képessége szerint elrejtőzködött a hősi mészárlás alatt", azután dezertál (megszökött). Előbb egy bolgár faluba ér, amit az arabok kifosztottak, azután egy arab faluba, amit a bolgárok fosztottak ki. Hamarosan Hollandiába ér, amiről azt hallotta, hogy ott mindenki gazdag és boldog, ezért koldulni kezd. Figyelmeztetik azonban, hogy koldulásért a javítóintézetbe fogják zárni, ezért abbahagyja.
Egy tömegbe keveredik, amely egy prédikátor beszédét hallgatja. A szónok Candide-nak szegezi a kérdést, hogy szerinte a pápa-e az Antikrisztus? Candide azt mondja, hogy csak azt tudja, hogy éhes. Erre a szónok megvadul és átkozni kezdi, amiért kételkedik benne, hogy a pápa az Antikrisztus. A szónok felesége még egy bili tartalmát is Candide nyakába önti egy ablakból. Egy Jacques nevű ember menti ki innen végül Candide-ot, egy "jámbor anabaptista", aki hazaviszi, megeteti, ellátja pénzzel és munkát is ad neki a szőnyeggyárában.
Most újra Pangloss mesternek ad igazat Candide: "minden a lehető legjobban van elrendezve a világon".
Ezután azonban egy vak, bomló arcú koldussal találkozik, aki a fekete fogait köpködi.
4. fejezet:
- Hogyan találkozott Candide hajdani filozófia-tanítójával, Pangloss doktorral s mi lett az utóbbi sorsa?
Candide megszánja a koldust és nekiadja a pénzét (két pengőforintot). Kiderül, hogy a koldus az ő régi tanítója, Pangloss mester. Candide egyből Kunigunda felől érdeklődik, de elkeserítő híreket hall.
A háború a báró kastélyát is elérte, Kunigundát a bolgár katonák megerőszakolták és megölték, megölték az egész családot (a bárót, a bárónét és a fiukat is), azután felgyújtották a kastélyt. Pangloss mester vérbajos lett (a báróné szolgálójától), az gyötörte meg ennyire. Pangloss mester tudja azt is, hogy ki kinek adta át a nyavalyát, ki kinek volt a szeretője.
(Voltaire legtöbb szereplője ártatlan ember, akit üldöz a balszerencse.)
Candide most úgy gondolja, hogy "nincs minden a lehető legjobban elrendezve a világon". Pangloss mester azonban nem enged az elveiből: igaz, hogy Kolumbusz bajtársa behozta a vérbajt Európába, de emellett sokat nyertek is vele, például a csokoládét.
Jacques szállást ad Pangloss mesternek (Candide kérésére) és meg is gyógyíttatja, ezért Pangloss mester egyik szeme és egyik füle megmarad. Könyvelőként kezd dolgozni Jacques mester mellett és így indulnak Lisszabonba Candide-dal együtt.
A hajóút során Pangloss mester a tökéletes világról alkotott elméletével szórakoztatja Jacquest. Jacques, aki anabaptista, úgy gondolja, hogy az emberek "elhagyták eredeti természetöket és farkasokká lettek", hiszen most egymást ölik fegyverekkel, pedig Isten nem adott fegyvert a kezükbe. Az igazságszolgáltatás is a bajba jutottakból él... a világ nem jó hely.
Pangloss azonban nem akarja ezt meghallani, kitart mellett, hogy "egyesek szerencsétlensége az általános jólét forrása; így aztán minél több bajuk van egyeseknek, annál nagyobb az általános jólét".
Épp Lisszabon kikötőjéhez közelednek, amikor egy sötét vihar eltakarja előlük a tájat.
5. fejezet:
- Vihar, hajótörés, földrengés: mi történt Pangloss doktorral, Candide-dal és az anabaptista Jacques-kal?
A hajó a viharban sodródik és kormányozhatatlanná válik, pánik tör ki az emberek között. Egy dühös matróz fellöki Jacques-t, de a matróz esik le a hajóról és fennakad egy törött árbocon. Jacques meg tudja menteni, de közben ő maga a tengerbe esik és elmerül. Candide sietne a segítségére, de Pangloss mester visszatartja mondván, hogy minden jó okkal történik.
A hajó elsüllyed, csak Pangloss mester, a megmentett matróz és Candide élik túl.
Éppen kiúsznak a partra, amikor egész Lisszabont romba dönti a földrengés. (Ez a valóságban 1755-ben történt, a regényben nincs évszám.)
Pangloss és Candide szörnyülködve nézik a pusztítást, a matróz azonban a mának él: megrabolja a hullákat, a szerzett pénzt elissza és utcalányokra költi.
Candide-ot megsebesíti néhány leomló kő és vízért könyörög, miközben Pangloss mester továbbra is bizonygatja, hogy a földrengés is pont jókor és jó helyen történt. Később néhány túlélő társaságában ebédelnek, Pangloss mester még mindig az elméleteit magyarázza, amikor egy inkvizítor vonja kérdőre, hogy ezek szerint a mester "nem hisz az eredendő bűnben" sem, hiszen minden jól van, ahogy van. Pangloss mester válasza nem tetszik az inkvizítornak, ezért Candide-dal együtt az inkvizíció fogságába esnek.
6. fejezet:
- Ünnepélyesen máglyát raknak, hogy eretnek-égetéssel akadályozzák meg a földrengést; Candide-ot megbotozzák.
A földrengés hatalmas pusztítást végzett és az életben maradottak között sokan úgy gondolják, hogy az újabb földrengést eretnekégetéssel lehetne megakadályozni. Az öt égetnivaló eretnek között van Candide és Pangloss mester is. Pangloss mestert végül felakasztják, Candide-ot megbotozzák, a többieket megégetik.
Candide újra kételkedik abban, hogy ez lenne a világok legjobbika: "... szegény drága Panglossom, a filozófusok legnagyobbika, mért kellett téged felakasztva látnom a nélkül, hogy tudnám az okát! Drága anabaptistám, emberek legjobbika, miért kellett látnom, hogyan fulladtál meg a kikötőben! Ó, Kunigunda, leányok gyöngye, miért lettél te kéjgyilkosság áldozata."
Candide fájdalmas botozást kap, de azután egy öregasszony mellélép és a fülébe súgja, hogy: "Fiam, légy bátor és kövess."
7. fejezet:
- Hogyan gondoskodik Candide-ról egy öreg asszony; hogyan találja fel kedvesét.
Az öregasszony magához veszi Candide-ot, felgyógyítja és elvezeti egy házba, abban egy aranyozott terembe, ahol leülteti. Hamarosan egy lefátyolozott nő érkezik, aki felfedi magát és kiderül, hogy ő Kunigunda.
Nagy összeborulás után elmesélik, hogy mik történtek velük, amióta nem látták egymást...
8. fejezet:
- Kunigunda története
Kunigunda elmeséli, hogy sikerült megakadályoznia az erőszakot, kiverekedte magát a bolgár katona szorításából, de az combon szúrta. Ezután a bolgár kapitány elhurcolta Kunigundát hadifogolyként a szállására, ahol a lány a cselédje és a szeretője lett. Három hónappal később a kapitány már ráunt Kunigundára, ezért eladta őt egy Issacar nevű zsidónak. Kunigunda vele nem akart összefeküdni, ezért a zsidó mindennel elhalmozta. Egy misén a lisszaboni inkvizítor is felfigyelt a szép Kunigundára, ezért megegyezett a zsidóval, hogy nem küldi Őt máglyára, ha közösen használják a lányt (páratlan napokon a zsidó, párosokon az inkvizítor párosodott vele). Már fél éve ment ez így, amikor elpusztította Lisszabont a nagy földrengés.
Kunigunda is meghívott néző volt az inkvizítor eretnekégetésére, ott látta meg Candide-ot, és küldte érte öreg szolgálóját, az öregasszonyt, aki felgyógyította.
Candide és Kunigunda most egy vacsorán beszélgetnek, amikor megérkezik Issacar, a zsidó, hogy elvigye a lányt, mert éppen ő van soron.
9. fejezet:
- Mi történt Kunigundával, Candide-dal, a nagy inkvizítorral és a zsidóval?
Issacar féltékenységében egy tőrrel ráront Candide-ra, de az egy karddal (amit még az öregasszonytól kapott) megvédi magát és leszúrja Issacart. Kunigunda megijed, hogy máglyahalálra ítélik, ha ott találják nála a gazdag Issacar hulláját, épp ötletelnek, hogy mi legyen, amikor megérkezik az inkvizítor, mert már hajnali egy óra, s Kunigunda őt illeti. Candide ott áll egy véres karddal, bűne tagadhatatlan, ezért inkább az inkvizítort is leszúrja.
Kunigunda elszörnyed: "Hogyan voltál rá képes te, ki oly gyöngédnek születtél, hogy két perc alatt megölj egy zsidót és egy főpapot? " Candide azt mondja, hogy ő már nem ugyanaz, de továbbra is kitart szerelme mellett.
Az öregasszony tanácsára Kunigunda ékszereit magukhoz veszik és lovon menekülnek Cadixba (az öregasszonnyal együtt). Hamarosan Avacena-ba érnek és megpihennek egy kocsmában.
(Már messze járnak, amikor a holttesteket felfedezik, az inkvizítort nagy pompával eltemetik, a zsidót a szemétdombra dobják.)
10. fejezet:
- Mily nyomorúságos helyzetbe jutnak Candide, Kunigudna és az öreg asszony Cadixban; hogy szállnak hajóra
Valamikor útközben ellopták minden pénzüket, ékszerüket, ezért most gondban vannak. Candide azon töpreng, hogy ha a világ igazságos, akkor kellett volna maradnia annyi pénznek, hogy az utat folytathassák. Az öregasszony azt mondja, hogy adják el az egyik lovat és majd ketten ülnek Kunigundával egy lovon és úgy mennek tovább. Így is lesz.
Elérkeznek Cadixba, ahol éppen a jezsuiták ellen toboroznak sereget. Candide olyan jól mutatja be a bolgár seregben tanult kardforgatásokat, hogy egyből kinevezik kapitánynak.
Így indulnak tovább hajóval reményeik szerint egy jobb világ felé Kunigundával, az öreg asszonnyal, két szolgával és két lóval.
Közben arról beszélgetnek, hogy kinek mennyire volt kegyetlen a múltja. Az öregasszony azt mondja, senkinek sincs oka panaszra ahhoz képest, amin ő keresztülment...
11. fejezet:
- Az öreg asszony története
Az öregasszony azt meséli, hogy ő X. Orbán pápa és Palesztrina hercegnőjének lánya és mesés életet élt 14 éves koráig, amikor férjhez adták volna őt szerelméhez, egy herceghez, akit azonban a szeretője megmérgezett, ezért meghalt.
A hercegnő és lánya egy vidéki birtokra utaztak volna kipihenni a gyászt, de útközben kalózok támadtak rájuk, erőszakoskodtak velük, azután Marokkóba mentek, hogy eladják őket rabszolgának. Marokkóban azonban polgárháború dúlt, az éppen meghalt császár ötven fia küzdött a trónért, nem kíméltek senkit sem. Ők is belekeveredtek, a lány édesanyját és a cselédjeiket puszta kézzel tépték szét, csak a lány maradt életben, sikerült a parton elbújnia. A szörnyűségek után elaludt és egy férfi érintésére ébredt.
12. fejezet:
- Az öreg asszony tovább meséli viszontagságait.
A férfi már nem férfi (mert eunuch = kasztrált férfi), akit a lány még a palesztin palotából ismert, ahol a férfi a kórusban énekelt és később a nevelője lett. Az eunuch, átverve a lányt, Algírban eladja egy deynek (= fejedelemnek), aki a családjával együtt pestisben meghal, így a lány újra magára marad. Rabszolgakereskedők kezére kerül, azok egy janicsáragának adják tovább, aki a háremével együtt Azof városába viszi. Azofot az oroszok támadják és sikerül is leverniük a várost, csak 20 janicsár marad életben a háremmel egy erődben. Az oroszok ki akarják éheztetni őket, ezért a janicsárok (egy imám tanácsára) levágják a nők fél fenekét, hogy azt elfogyasztva életben maradjanak. Az oroszok végül rájuk törnek és a sebesült nőket egy francia sebész látja el.
A hercegkisasszony egy birtokra kerül, ahol dolgoztatják és naponta megkorbácsolják, végül sikerül megszöknie.
Ezután kocsmákban dolgozik, így öregszik meg torzan, elhagyatottan, mígnem az öreg zsidó, Issacar magához veszi cselédnek.
13. fejezet:
- Hogyan kellett Candide-nak elválnia a szép Kunigundától és az öreg asszonytól?
Buenos Airesbe érnek, egyenesen a kormányzóhoz mennek, aki rögtön szemet vet Kunigundára. Meg is kérdezi Candide-tól, hogy házasok-e. Candide nem akar nagyot hazudni, de félti is Kunigundát, ezért azt mondja, hogy éppen azért jöttek, hogy a kormányzó összeadja őket. A kormányzó magának akarja a lányt, ezért kettesben marad vele és megkéri a kezét. Kunigunda gondolkodási időt kér és tanakodik az öregasszonnyal. Közben befut egy hajó, amin egy bíró utazik, aki Kunigundáékat üldözi, mert tőlük származnak a megölt inkvizítor ékszerei.
(Korábban egy lovat adtak el, hogy tovább menekülhessenek Cadixba. Ez a lóvásárló egy szerzetes volt, aki meglopta őket és később elkapták, amint a lopott ékszereket próbálta eladni. Hogy ne végezzék ki, elárulta, hogy kitől lopta el az ékszereket. Így került ide a spanyol vizsgálóbíró az embereivel.)
(A háború és katonaság szatírája visszatérő szimbólumok, ahogyan az is, hogy az ember mennyire kiszolgáltatott a katonákkal és a hatalommal szemben.)
Candide-nak menekülnie kell.
14. fejezet:
- Hogyan fogadták Candide-ot és Cacambot Paraquayban a jezsuiták?
Egy kiváló szolgáló, Cacambo már nyergeli is a két lovat, amit magukkal hoztak, mert sietniük kell. Cacambo már ki is tervelte, hogy Paraguayban beállhatnának a jezsuita seregbe, mert Candide kardtechnikái mindenkit lenyűgöznek.
(Ezután majd nem Kunigunda szolgálója, az öregasszony, hanem Cacambo oldja meg Candide minden aktuális problémáját)
Amikor a határhoz ér Candide és Cacambo, azonnal lefogják őket és elveszik a lovaikat, mert spanyoloknak hiszik őket. Cacambo azonban közli, hogy ők németek, erre rögtön mehetnek is a parancsnok kertjébe. A parancsnokról hamarosan kiderül, hogy Kunigunda bátyja, akit eddig halottnak hittek.
15. fejezet:
- Hogyan ölte meg Candide a kedves Kunigunda bátyját?
Elmeséli, hogy valóban halottnak hitték és a bolgárok elvonulása után el akarták temetni őt más halottakkal együtt egy jezsuita kápolnában. Amikor azonban szenteltvizet hintettek rá, pislogni kezdett és magához tért. Feltápolták, Rómába, később Paraguayba küldték, hogy a spanyolok ellen harcoljon.
Candide lelkesen meséli, hogy Kunigunda itt van a közelben (Buenos Airesben) és szeretnének összeházasodni. Kunigunda bátyjának erre lehervad a mosolya, hiszen Kunigunda 72 őst tud felmutatni, Candide pedig egyet sem. Candide erősködik, hogy hite szerint ennek semmi jelentőssége, erre azonban Kunigunda bátyja előrántja kardját és a lapjával arcon üti Candide-ot, hogy térjen észhez. Candide azonban ezt túlreagálja, ő is kardot ránt és leszúrja Kunigunda bátyját.
Candide kétségbeesik:
"Istenem, édes Istenem!... megöltem a régi gazdámat, barátomat, sógoromat; én vagyok a világ legszelidebb embere és ime, már három embert küldtem a másvilágra; és a három közül kettő pap."
Cacambo menti ki Candide-ot, a báró köpönyegét adva rá, már lovagolnak is el a jezsuiták országából.
16. fejezet:
- Milyen kalandjuk volt utasainknak két leánnyal, két majommal és az Oreillons-nevezetű vademberekkel?
Candide és Cacambo egy ismeretlen országba érnek, ahol eltévednek. Lányok sikolyaira lesznek figyelmesek. Két fiatal meztelen lány szalad egy réten, mögöttük egy-egy majom, amelyik a feneküket harapdálja. Candide szemrebbenés nélkül lelövi a majmokat, a lányok azonban sírva omlanak rá a majmok hulláira, mert azok a szeretőik voltak. Candide ezek után nem mer előbújni az erdőből. Reggel arra ébrednek, hogy a vademberek, az Oreillonok megkötözték őket, nem tudnak mozogni.
Megint Cacambo menti ki magukat azzal, hogy elmondja a bennszülötteknek, hogy Candide azért van a jezsuita főpap ruhájában, mert megölte őt és elvette tőle a ruháját. Ennek nagyon örülnek az Oreillonok, követekkel elküldik a ruhát a határhoz, ahol igazolják a jezsuiták, hogy valóban az ő főpapjuk ruhája. Ezután megünneplik a vendégeket.
(Akkoriban a vallási fanatizmusból és a vad ateizmusból is kiábrándultak már az emberek.)
Candide arra gondol, hogy mégiscsak rend van a világban, ha azért nem lelték halálukat, mert ő megölte Kunigunda bátyját, ehelyett ünneplik őket.
17. fejezet:
- Candide és lakája Eldorádóba érkeznek; mit látnak ott?
Cacambo rábeszéli Candide-ot, hogy Cayenne-be menjenek, ahol sok az utazó és majd azok megmondják, hogy merre érdemes menni. Egy folyón mennek csónakkal, de a folyó egyre gyorsabb sodrású lesz és beviszi őket egy sötét barlangba, ahol 24 órán át csónakáznak a sötétben. Amikor a fényre érnek, gyönyörű táj tárul a szemük elé, minden roskadozik a bőségtől. Az emberek is gyönyörűek és az arany ruhás gyerekek smaragdokkal játszanak. Cacambonak perui az anyanyelve és itt is perui nyelven beszélnek, ezért tolmácsol Candide-nak. Egy étterembe mennek, ahol remek fogásokat esznek és a végén drágakövekkel akarnak fizetni. A pincér elneveti magát ezen, hisz itt a drágakövek az utcán hevernek, de nincs is szükség rá, hogy kifizessék az ebédet, mert az errefelé ingyen van.
Egyre izgalmasabbnak tartják, hogy mégiscsak létezik olyan hely, amilyenről annak idején Pangloss mester beszélt, mert ez éppen olyan.
(Ez Voltaire utópiája, látomása a jobb világról, amelyben az emberek szépek és intelligensek.)
18. fejezet:
- Mit láttak Eldorádóban?
Egy aggastyántól megtudják, hogy ez a hely az inkák őshazája, ahol megőrizték "ártatlanságukat és boldogságukat" mert akik elvándoroltak, azokat a spanyolok leigázták. Ez a biztonságos és gyönyörű hely Eldorádó.
Candide és Cacambo hosszan faggatja az aggastyánt a szokásokról, törvényekről... itt minden olyan tökéletes. A vallásuk is olyan, hogy nem könyörögnek az Istenükhöz, hanem köszönetet mondanak neki ezért a sok jóért, ami nekik adatott.
És a király előtt nem kell hajlongani, "az a szokás, hogy megölelik a királyt s mindkét arcát megcsókolják."
Itt nincsenek bíróságok, pereskedés és börtön.
Candide nagyon vágyik Kunigunda után, ezért engedélyt kér a királytól a távozásra és Cacambo még hozzáfűzi, hogy kérnének "néhány kost, mely élelmiszerrel s országod kavicsaival (=drágakövekkel) és sarával (=arannyal) legyen megterhelve", mert az elég lesz mindenre a hátra lévő életükben Európában.
A király egy hajítógépet készíttetett, amivel Candide-ot, Cacambót a kosokkal biztonságosan tudták átjuttatni az Eldorádot körülvevő hegyeken. A király annyi kincset ad nekik, hogy egy országot is megvehettek volna belőle, nemhogy Kunigundát.
19. fejezet:
- Mi történt velük Surinamban s hogyan kötött Candide ismeretséget Martinnal?
Ahogy vándorolnak, a kosok közül több is elpusztul. Vízbe vagy mocsárba fullad vagy a fáradtságtól múlik ki. Candide így szól Cacambohoz: "Látod-e, barátom, milyen veszendők a földi kincsek; semmi sem állandó a világon, csak az erény és az a boldogság, mely Kunigunda viszontlátására fog eltölteni."
Két kossal érkeznek Surinam városához (Hollandiában). A város előtt egy megcsonkított négerrel találkoznak, a földön fekszik, hiányzik a bal lába és a jobb keze. A néger elmondja, hogy Vanderdendur úr szolgája, és a kezét azért vágták le, mert hibázott, a lábát pedig azért, mert szökni próbált.
Candide ismét arra jut, hogy nincs jóság és igazság a világban.
Candide és Cacambo a kikötőbe mennek és egy Buenos Airesbe induló hajót keresnek. Nehezen beszélik rá a kapitányt az odaszállításukra, mert Candide elmondja lányszöktetési tervét, és a kapitány tudja, hogy abból még baj lesz.
Candide Cacambót küldi a kormányzóhoz, hogy megvásárolja Kunigundát, mert őt nem verik bilincsbe Buenos Airesben (az inkvizítor megölése miatt). Cacambo útra kel.
Candide-nál pedig Vanderdendur úr jelentkezik, hogy felajánlja, hogy elviszi a hajóján. Amint azonban beteszik a hajóba a drágakövekkel megrakott kosokat, Vanderdendur úr elindul a hajóval és otthagyja a csónakban Candide-ot. Candide bosszankodik az "ó-koriakhoz méltó igazságon", aztán kievez a partra.
Candide feljelenti Vederdendurt, de a bíróságon csak újabb igazságtalanságok érik.
Ezután bérel egy kabint a Bordeauxba induló hajón és kihirdeti a városban, hogy kétezer piasztert ad annak, aki "a környék legszerencsétlenebb embere" és hajlandó vele utazni. Rengetegen jelentkeznek, alig győz választani Candide és közben arra gondol, hogy Pangloss mester nemigen tudna itt mit kezdeni az elméletével, "csak Eldorádóban folynak jól a dolgok, és sehol másutt a világon."
Egy szegény tudóst választott végül, Martint, aki igazán megundorodott a munkájától.
(Pangloss ellentéte, a pesszimista bölcselkedő.)
20. fejezet:
- Mi történt Candide-dal és Martinnal a tengeren?
Candide hiszi, hogy viszont fogja látni Kunigundát, Martin azonban már nem hisz semmiben.
Martin azt mondja: "A gyöngék mindenütt átkot szórnak a hatalmasokra, kik előtt csusznak-másznak, a hatalmasok pedig mindég ugy bánnak velök, mint a nyájakkal, melyeknek gyapját és husát áruba bocsátják."
A beszélgetés közben egy spanyol és egy holland kalózhajó csatájára figyelnek fel, ágyúval lövik egymást. A holland hajó végül elsüllyed a száz fős legénységgel és a vizen ott ringatózik Candide egyik drágakövekkel megrakott kosa.
Candide azt mondja: "a bűnnek néha büntetés jár nyomában"
Martin: De miért kellett a többinek is meghalni? "Isten megbüntette ezt a gazfickót, a többit az ördög fojtotta a tengerbe."
21. fejezet:
- Candide és Martin Franciaország partjai felé közelednek és folytatják az eszmecserét.
Martin már jól ismeri Franciaországot, azt mondja: "valamennyi helyen a szerelem a főfoglalkozás, második a pletykálkodás, a harmadik mindenféle ostobaságok fecsegése". Nincsenek jó élményei, meglopták és meghurcolták Martint, ezért Candide úgy dönt, hogy inkább Velencében várják meg Cacambot és Kunigundát.
Közben tovább beszélgetnek:
Candide:
"- Mit gondolsz, ... az emberek mindég igy mészárolták egymást, mint manapság? Mindig ily hazugok, gazemberek, álnokok, hálátlanok, rablók, csélcsapok, gyávák, irígyek, inyencek, részegesek, kapzsik, dicsvágyók, vérengzők, rágalmazók, tobzódók, fanatikusok, képmutatók és ostobák voltak?"
Martin:
"- Mit gondolsz, vajjon a sólymok mindég megették a galambokat, ha rájuk bukkantak?"
"- Kétségkivül"
22. fejezet:
- Mi történt Candide-al és Martinnal Franciaországban?
Candide és Martin partra szállnak és postakocsit bérelnek. Candide a tengerből kihalászott vörös kost a bordeauxi Tudományos Akadémiának adományozza. Ezután párizsi városnézésre indulnak, de Candide megbetegszik. Mivel gazdag ember hírében áll, egyből sok segítője akad (orvosok, nővérek, barátok), a nagy igyekezettel és sok érvágással majdnem megölik, végül Martin elzavar mindenkit és Candide felgyógyul.
Candide megismerkedik egy apáttal, aki előkelő kártyás társaságba vezeti be, ahol egy márkinő segítségével alaposan kifosztják. A márkinő teljesen elszédíti Candide-ot, az hűtlen lesz Kunigundához, amit később bán.
A lelkifurdalását kihasználva az apát csellel próbálja Candide maradék vagyonát is megszerezni. Kunigunda nevében ír Candide-nak levelet, mely szerint beteg és epedve várja őt egy bizonyos helyen. Candide azonnal összeszedi minden maradék pénzét és rohan a szerelméhez, akit függöny mögé rejtenek mondván, hogy érzékeny a fényre. Az ál-Kunigunda igen beteg, Candide gyémántokkal halmozza el, hogy meggyógyuljon. Az apát egy rendőrrel jön, hogy Candide számot adjon a vagyonáról, de ő inkább megvesztegeti a rendőrt. A rendőr örömmel fogadja a gyémántot és segít Candide-nak és Martinnak Normandiába, Dieppe városába menni, ahol a rendőr testvére egy Angliába tartó hajóra teszi majd őket.
23. fejezet:
- Candide és Martin angol partokhoz érkeznek; mit látnak ott?
Candide és Martin Anglia és Franciaország bolondjairól beszélget és közben elérik az angliai Portsmouth kikötőjét. Ott éppen négy katona agyonlő egy férfit a tömeg nagy elégedettségére. A tábornokot azért ölték meg, mert nem öletett meg elég embert a háborúban. "Időről-időre megölnek egy generálist, mert a többieket ezzel bátoritják."
Candide nem is hallgatja ezt tovább, megegyezik a vele idehajózó kapitánnyal, hogy elviszi Velencébe. Candide ismét optimista, hiszen hamarosan viszontlátja Kunigundát és Cacambot.
24. fejezet:
- Paquette és Giroflée barát története
Amikor Velencébe érnek, Candide hamar elcsügged, mert nem találja Kunigundát és Cacambot. Martin azt mondja neki, hogy már rég elmentek együtt, vagy ha nem, akkor Cacambo talált másik szeretőt, hiszen rengeteg pénze van.
Candide boldognak látja az itteni embereket, Martin azonban azt mondja, hogy ez csak látszat. Candide ebédelni hív egy lányt és a vele sétáló szerzetest, hogy kiderítse. A lány Paquette, az a szolgálólány, akitől Pangloss mester annak idején elkapta a vérbajt. A vérbajt egy apáttól kapta el a lány, azután egy orvos kigyógyította, annak lett a szeretője, a féltékeny feleséget pedig az orvos megmérgezte. Az ügyet vizsgáló bíró szeretője is lett, végül kurtizán Velencében. Azt mondja, a verések és szenvedések ellenére jókedvet kell színlelnie, hogy a kuncsaftok tetszését elnyerje. A szerzetes is panaszkodik: a családja kényszerítette erre az életre és bánatában a kevés pénzt, ami megmarad neki, lányokra költi.
Candide pénzt ad a két boldogtalan embernek és közben lelkes, hogy ismerőssel találkozott, talán Kunigunda is előkerül hamarosan.
Candide hallott egy Pococuranté nevű szenátorról, akiről azt mondják, hogy még soha nem volt bánata. Martint is kíváncsivá teszi ez az ember, úgy döntenek, hogy meglátogatják.
25. fejezet:
- Látogatás Pococuranté őnagyméltóságánál, a velencei nemesnél
(A mindenkiből kiábrándult szenátor figurájában Voltaire saját karakterét írja meg.)
A szenátor gyönyörű villában lakik, nagy kertje van és fiatal lányok veszik körül, de már untatja a jólét. Megmutatja a képtárát és hangversenyt is rendez Candide-ék tiszteletére, akik le vannak nyűgözve, pompás ebéd és egy hatalmas könyvtár is várja őket, de a szenátort már a sok-sok neves író és filozófus műve is "halálosan untatja". Candide mégis boldognak látta Pococurantét: "nem nagy gyönyörüség-e mindent fölényesen megbirálni s abban is megérezni a hibákat, amiben mások csak szépségeket látnak?"
Martin szerint azonban "nem nagy gyönyörüség, hogy semmiben sem tudunk gyönyörködni".
26. fejezet:
- Candide és Martin együtt vacsorálnak hat idegennel; kik ezek az idegenek?
Candide és Martin egy fogadóban vacsoráznak, ahol váratlanul előkerül Cacambo. Épp egy úrnak szolgálja fel a vacsoráját. Candide meglepődik, hogy hogyan lett Cacamboból szolga, de még jobban meglepődik, amikor az asztalnál ülő minden emberhez odalép egy-egy szolga és "felséged"-nek szólítja. Kiderül, hogy valóban mind a hat ember király, akiket elűztek a trónjaikról. A farsangra jöttek a városba... később újabb királyok érkeznek. De Candide már nem törődik ezzel, Cacambotól megtudta, hogy Kunigunda Konstantinápolyban van, ezért oda akar utazni.
27. fejezet:
- Candide Konstantinápolyba utazik.
Cacambo megkéri török gazdáját, aki III. Achmetet kíséri Konstantinápolyba, hogy Candide-ot és Martint is vegye fel a hajójára.
Candide különleges élménynek tartja, hogy hat trónfosztott királlyal ehetett egy fogadóban, Martin azonban nem tartja ezt különlegesnek.
Cacambo elmeséli, hogy Kunigunda egy Rákóczi nevű fejedelem edényeit mossa, és ami ennél nagyobb baj, rettentően megcsúnyult. Candide azt mondja:" tisztességes ember vagyok s az a kötelességem, hogy örökké szeressem."
Cacambo elmeséli, hogy miután kiváltotta Kunigundát, kalózok rabolták el tőle a többi pénzt. Őt, Kunigundát és az öregasszonyt pedig elhurcolták és körülményes úton Rákóczihoz kerültek cselédnek és Cacambo a trónfosztott török szultán lakája lett.
Candide kiváltja Cacambot a szultántól, azután bérel egy gályát, hogy minél hamarabb Kunigundához érhessen. A gályán van két rab... "Eltorzult arcuk egyes vonásai kis hasonlóságot mutattak Panglossnak és Kunigunda bátyjának, a szerencsétlen jezsuita bárónak vonásaihoz." Kiderül, hogy Candide nem téved, valóban ők azok. Kiváltja őket, így már öten mennek kiszabadítani Kunigundát.
28. fejezet:
- Mi történt Candide-dal, Kunigundával, Panglossal, Martinnal és a többivel?
Útközben Kunigunda bátyja elmeséli, hogy nem halt bele a sérülésbe (amikor Candide leszúrta), mert egy orvos meggyógyította. Ezután azonban egy spanyol horda foglyul ejtette, és Buenos Airesbe hurcolta, pont miután Kunigunda elkerült onnan. Amikor kiderült, hogy jezsuita, szabadon engedték és követnek küldik Konstantinápolyba. Ott összebarátkozott egy muzulmán apróddal, akivel együtt fürödtek, de nem tudta, hogy meztelen testtel mutatkozni egy kereszténynek főbenjáró bűn, pláne egy muzulmánnal. Elfogták és némi verés után eladták gályarabnak.
Pangloss mestert máglyán akarták elégetni, de nagy eső támadt, ezért nem tudták a máglyát meggyújtani. Az akasztás mellett döntöttek, de az nem sikerült, Pangloss csak elájult. Egy portugál orvos vette meg a "hullát", de az a boncasztalon feltámadt. Az orvos felgyógyította és egy máltai lovag lakája lett. Pangloss mester egy nap betért egy mecsetbe és az ott imádkozó leány elejtett csokrát helyezte vissza annak mellei közé, mire az imám haragra gerjedt és kiáltozni kezdett. Panglosst elfogták és gályarabságra ítélték.
Candide végre nekiszegezheti Pangloss mesternek a provokatív kérdést:
"- Mondd meg, kedves Panglossom, mikor fel voltál akasztva, mikor keresztvágást kaptál, ütlegekkel halmoztak el, a gályán kellett evezned, mindég azt gondoltad, hogy minden a legjobban van?"
Pangloss így felel:
"- Én mindég az első nézetem mellett maradok, végre is én filozófus vagyok, nem volna méltó hozzám, hogy ellenkezésbe jöjjek önmagammal; Leibniz ugyanis nem tévedhetett, az előre megállapitott harmónia a legszebb dolog a világon."
(A mű a leibnizi filozófiát járja körül, aminek a lényege az, hogy a természetben mindennek oka és értelme van. Pangloss ebben hisz minden tapasztalata dacára.)
29. fejezet:
- Hogyan találta meg Candide Kunigundát és az öreg asszonyt?
A hosszú hajóút végén végre Propontisz partjához érnek és eljutnak az erdélyi fejedelem (Rákóczi) házához. Kunigunda valóban megcsúnyult, de a szeretet erősebbnek bizonyult. "A leány megölelte Candide-ot és bátyját; az öreg asszonyt is megölelték; Candide mindkettőjüket kiváltotta."
Kunigunda sürgősen emlékezteti Candide-ot, hogy feleségül kérte és ő hozzá akar menni. Candide újra közli a báróval, hogy el akarja venni a húgát, de a báró nézetei nem változtak, csakis birodalmi báróhoz hajlandó a húgát hozzáadni. "– Ölj meg még egyszer, mondá rendithetetlenül a báró, de amig én élek, nem veszed feleségül a hugomat."
30. fejezet:
- Befejezés
Candide úgy dönt, hogy mindezek ellenére elveszi Kunigundát. Cacambo ötletén felbuzdulva lefizetik a kapitányt, hogy vigye vissza a bárót Rómába.
Candide megvesz egy majorságot, ahol együtt él a feleségével, Kunigundával, Panglossal, az öregasszonnyal, Martinnal és Cacamboval.
Kunigunda egyre csúnyább és házsártosabb lesz, az öregasszony pedig egyre betegesebb, Pangloss búsul, mert tudását senki előtt nem csillogtathatja, és bevallja, hogy titkon mindig is szenvedett, de szerette volna hinni, hogy minden csodálatos. Cacambo belefárad a kertészkedésbe.
Paquette-et és Giroflée barátot is viszontlátjuk. Nem fordult jóra a soruk, elverték a pénzt, tömlöcbe jutottak és most itt vannak nincstelenül és kiábrándultan.
A közelben lakó híres török dervist kérdezik:
"- Mester, arra kérünk téged, nyilatkozzál: mi célra teremtődött az a különös állat, melyet embernek neveznek?"
– Miért avatkozol ilyesmibe? – kérdé a dervis, – a te dolgod ez?
– De tisztelendő atyám, tette hozzá Candide, rettentően sok baj van e földön.
– Mi közöd hozzá, mondá a dervis, hogy jóság vagy gonoszság van-e a földön? Mikor a szultán ő magassága egy hajót küld Egyiptomba, törődik-e vele, hogy a hajón tartózkodó egerek jól érzik-e magukat vagy nem?"
Búsan indulnak vissza Candide-ék a majorságukba. Egy öregúr háza előtt mennek el, aki maga műveli a földjét a két fiával. Behívja Candide-ot, Pangloss mestert és Martint és megvendégeli őket. Azt mondja, nincs nagy földjük, de ez a kis birtok elég. "A munka távol tart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bünt és a nélkülözést."
Elkezdte tehát "mindenki a maga tehetségét gyakorolni; és a kis föld sok hasznot hajtott." Kunigunda remek szakácsnő lett, Giroflée barát asztalos lett, "Paquette hímezett, az öregasszony gondozta a fehérnemüeket".
Pangloss mester e szavakkal fordul Candide-hoz:
A lehető legjobb világban az események mindég szorosan kapcsolódnak egymásba, mert végre is ha Kunigunda iránt érzett szerelmed miatt nem űztek volna el a kastélyból sürü farbarugások között, ha nem kerültél volna az inkvizíció kezébe, ha nem jártad volna be fél Amerikát, ha nem döfted volna át a bárót, ha nem vesztetted volna el Eldorádóból, ebből a kitünő országból hozott összes kosodat, akkor nem ehetnél itt befőtt cédrust és cukros mandulát.
– Igazad van, mondá Candide, de most fogjunk munkához: műveljük kertünket."
VÉGE
