570
Az elégia szemlélődő líra, elmélkedő költészet.
Visszaemlékező, emlékekre épülő költemény, nem friss benyomásokból fakad (mint a dal vagy az óda)
Az elégia letűnt szép időkön merengő, melankolikus költemény.
Az elégia részletező, múltidéző költemény, a lélek a saját bensőjébe merül. Jellemző a panasz, a fájdalom megjelenése és az ideál összehasonlítása a valósággal, ami csalódást eredményez. Lehet témája a szeretteink elvesztése. Az ebbéli fájdalom mindig kicsit enyhébb, ha újra és újra felidézzük.
Eredetileg az elégiák disztichonban íródtak, emiatt korábban minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek, még Szolón politikai megnyilatkozásait vagy Türtaiosz harcra buzdító verseit is.
A mai elégia a reneszánsz korában alakult ki.
