köszönjük hozzászólásodat. Felhívjuk figyelmedet, hogy írásod szerkesztőink hagyhatják jóvá, így nem jelenik meg azonnal. A szerkesztők fenntartják a jogot, hogy az oldal értékrendjéhez nem illeszkedő (nem informatív, más hozzászólókat becsmérlő) tartalmakat nem hagynak jóvá, valamint nyelvtani és stilisztikai hibákat javítsanak.
Hozzászólással kapcsolatos információk
Kedves Olvasónk,
Szeretnénk tájékoztatni, hogy hozzászólásaidat szerkesztőink hagyhatják jóvá, így nem jelenik meg azonnal. A szerkesztők fenntartják a jogot, hogy az oldal értékrendjéhez nem illeszkedő (nem informatív, más hozzászólókat becsmérlő) tartalmakat nem hagynak jóvá, valamint nyelvtani és stilisztikai hibákat javítsanak.
A paraszti büszkeségről szól.
Igen zamatos, mégis jól érthető szövegű novella, abszolút ajánlom.
Tartalma:
Olej Tamás a megkérgesedett lelkű bacsa (=juhász) nem ejtett könnyeket a felesége halála után, távol marad az érzelgősségtől. A hátramaradt kicsi lányt egyedül neveli fel. Itt a brezinai vidéken a maga ura, itt nem parancsol neki senki, csak az Isten, még talán a herceg sem.
Mikor a bacsa lánya felnő, megtetszik a fiatal hercegnek,Taláry Pálnak. De gőgös és tiszteletlen a herceg az öreg bacsával, és hamar érthetővé válik, hogy a bacsa nem szívesen adná a lányát (Anikát) a nagypofájúnak. A herceg az ezer birkát számláló nyáját is odaígérné az akollal (a birkák éjszakai szállásával) együtt a lányért cserébe. Ez aprópénz a hercegnek, de felbecsülhetetlen vagyon a bacsának, így elgondolkodik az ajánlaton, hiszen emelt fővel, gazdagon járhatna eztán az emberek között... de
"Mit ér minden hiú becsültetés, ha egy nagy fekete árnyék jár majd nyomában? Egy nagy fekete árnyék – az önvád."
Az önvád, hogy ennek a semmirevaló ficsúrnak adja el a lányát akárhány birkáért. Százszor inkább adná ingyen is egy becsületes parasztnak. A bacsa tehát nem alkuszik, de már késő, a a herceg Anikát megszöktette. A birkákat átruházó írást hátrahagyta az öregnek.
Az öreg ráeszmél, hogy kijátszották és a megaláztatástól és a tehetetlen dühtől vezérelve rágyújtja a birkákra az akolt. Az akol és az oly sokszor mesésen lefestett táj helyén egy égett fekete folt marad, ahol sohasem nő ki többé a fű.
------------
A címben a "fekete folt" utal a lelkiismereten esett fekete foltra, a becsületen esett kitörölhetetlen fekete foltra.
A bacsa természetszerető kiegyensúlyozott lelkivilága meginog a herceg ajánlatától... a lány megszöktetésével pedig összeomlik. Békíthetetlen dühében gyújtja fel az akolt és a nyájat, amiért megcsúfolták.
Nem lehet önböntetés, mert a bacsa végig önazonos maradt, nincs miért büntetnie magát. Ez egy durva visszautasítás.
Az akol az ezer birkával egy hatalmas vagyon, amit így tud odavágni az öreg.
(persze igazán kegyetlen az egész gyújtogatás a sok idilli birkás tájleírás után)
..hát az biztos, hogy rendkívül érett szellemet kíván a mű, és biztosan bűn középiskolásoktól elvárni, hogy értsék.
Ugyanakkor örülök, hogy még tananyag az ízes magyar paraszti beszéd és észjárás.
A paraszti becsület és az arisztokrata pénzfölényeskedés ütközik itt meg.
A bacsa (meg általában ezek a tót parasztok) a tulajdonuknak tekintik a lányukat és természetesnek tartják, hogy rendelkezzenek a sorsukról. A bacsa megválthatatlannak tartja az elhatározását, hogy a lánya az ő értékrendjét vigye tovább egy jóravaló parasztlegény mellett.
A bacsa nem megőrült, hanem feldühödött azon, hogy kijátszották és ellene mentek az akaratának.
Azt a dolgot akarta elpusztítani a bacsa, ami az ő lenézését jelképezi.
Azt akarta, hogy vesszen minden.
Sikerült.
Az öreg nem hajlandó keveredni a gazdagokkal.. A szemében a herceg egy semmirekellő, mert semmihez nem ért, semmit nem tud az életről, egy szalmaszálat nem tett keresztbe soha... az öreg nem adhatja neki az egyetlen kincsét, a lányát.
Mi tanórán úgy vettük, hogy önbüntetésből gyújtotta fel az aklot, mert lelkiismeretfurdalása volt, amiért egy pillanatra is elgondolkodott, hogy elcseréli a lányát a birkákra.
Egyébként a bacsa nem volt teljesen bekérgesedve, mert évekkel később még mindíg hiányolta feleségét és nagyon kétségbe volt esve, mikor nem találta otthon a lányát.
A hercegnek meg azért nem akarta odaadni, mert a herceg elvileg nem akarta (nem is vehette volna származása miatt) feleségül venni a lányt, csak szeretőnek akarta. Később meg ha ráun mi lesz vele? Nem akarta ezt a sorsot a lányának, mert igazából szerette.