5698
.
- 6. osztályban kötelező -
Rövid tartalom itt:
Daniel Defoe - Robinson Crusoe című regénye
OLVASÓNAPLÓ:
Első fejezet
1. Elindulásom
(Az író Robinsonként, egyes szám első személyben meséli el a történetet.)
Robinson az angliai York városában született 1632-ben, ahová a családja Németországból költözött. Kereskedelemből gazdagodtak meg. Robinson már kiskora óta kalandos távoli utazásokról álmodozik. A szülei azt szeretnék, ha otthon maradna, Robinson azonban hamar (1651. szeptember 1-én) felszáll egy Londonba tartó hajóra.
A hajót először széllökések érik, aztán hat nap múlva Yarmouth Roads közelében nagy viharba kerül, de az utasoknak sikerül kijutni a partra. Amikor a kapitány megtudja, hogy Robinsonnak ez volt az első tengeri útja, azt mondja neki, hogy ez rossz előjel, ezért ne szálljon tengerre többé. Robinson megfogadja, hogy soha többé nem száll tengerre és a szárazföldön megy Londonba.
Nem szeretne szégyenkezve hazamenni, ezért letelepszik egy időre Londonban.
Második fejezet
2. Rabszolgaság és menekülés
Robinson megismerkedik egy hajóskapitánnyal (Londonban) és vele tart Afrikába. 40 fontért vásárol árut a piacon, amit Afrikában 300 fontnyi aranyporért értékesít. Megtetszik neki a guineai kereskedés, folytatni szeretné. A kapitány közben meghal, de a kormányos a hajó élére áll.
A Kanári-szigetek környékén egy mór kalózhajó támadja meg hajójukat, Robinsont és társait foglyul ejtik és Szaleh városába viszik. Robinson kénytelen a kalózhajó kapitányát szolgálni, miközben folyamatosan a szökést tervezi. Nagyjából két év telik el így. Egy alkalommal horgászni küldi a kapitány Robinsont, egy mórt (Moelyt) és Xuryt. Robinson a vízbe löki a mórt, aki jó úszó és kiúszik, Xuryt pedig megesketi rá, hogy a szolgája lesz. Együtt dél felé csónakáznak. 5 nap múlva kikötnek, vizet szereznek és tovább csónakáznak. Fegyverük van, a következő elvadult helyen lőnek egy oroszlánt, amelyiknek elteszik a bőrét. De nem tudják, hogy merre járnak, mivel nincsen iránytűjük és hasonló eszközeik.
Harmadik fejezet
3. Hajótörés a lakatlan szigeten
Amikor legközelebb kikötnek élelemért, bennszülöttekkel találkoznak, akikre éppen vadállatok támadnak rá. Robinson lelövi az egyik állatot, ezért a bennszülöttek hálából bőven ellátják őket élelemmel. Nemsokára egy portugál hajóval találkoznak, a kapitány a fedélzetre veszi Robinsonékat. Megvásárolja a csónakjukat és az oroszlánbőrt. Xuryt is meg akarja venni, de Robinson nem akarja eladni. Megegyeznek, hogy tíz év múlva felszabadítja.
Brazíliában kötnek ki, ahol Robinson cukornád- és dohányültetvényt vásárol és pár év alatt jól jövedelmezővé teszi. Más ültetvényesekkel együtt úgy döntenek, hogy rabszolgákat hoznak Guineából. Robinson éppen nyolc évvel azután, hogy eljött otthonról, 1659. szeptember 1-én útnak indul a 120 tonnás hajóval Guineába. A hajó azonban hamar óriási viharba kerül és 12 nap múlva zátonyra fut. Robinson és a legénység csónakon próbálnak kimenekülni a közeli szigetre, de csak Robinsonnak sikerül kiúsznia. A szigeten egy fára mászik a vadállatok elől és ott tölti az éjszakát.
Negyedik fejezet
4. Első hetek a szigeten
Robinson másnap látja, hogy a vihar leemelte a zátonyról a hajót. Mindannyian túlélték volna, ha a hajón maradnak. Robinson átúszik a hajóhoz, pár deszkából tutajt épít és a szigetre viszi, amit hasznosnak talál: puskát, lőszert, kardot, ruhát, élelmet és eszközöket. Felfedezi a szárazföldet és megállapítja, hogy egy szigeten van és egyedül. Ezután sokáig minden nap kijár a hajóhoz, hogy mindent elhozzon onnan, ami jó valamire. Ollót, kést, borotvát, szögeket stb., még a pénzt is elteszi, bár ennek nem látja értelmét. Jól is teszi, hogy elviszi, ami hasznos, mert 13 nap múlva egy újabb vihar összetöri a hajót teljesen.
Robinson elfogadja a sorsát, hogy maradnia kell végleg és bunkert épít a szigeten. Közel az ivóvízhez egy olyan építményt ácsol, amit nem tudnak megközelíteni a vadállatok és védve van a tűző naptól. Létrán megy át a falon, amit felhúz maga után a falra, ezért nem tud utána menni senki. Olyan helyre építkezik, ahonnan jól belátja a tengert, ha jönne egy hajó. A puskaport és az élelmet egy barlangban tartja, ahol nem áznak el.
Robinson felállít egy faoszlopot is, amibe belevési, hogy "Itt léptem partra 1659. szeptember 30-án" és minden nap vés egy vonalkát is. Ez a naptára.
Éleleme van bőven, a szigeten kecskék is élnek. Még a hajóról megmentett kutyának és két cicának is jut minden. Robinson ágyat, széket és asztalt is készít és naplót is vezet, hogy ne bolonduljon meg.
Ötödik fejezet
5. Házépítés – A napló
Ez a fejezet naplóbejegyzésekből áll, amikből megtudjuk, hogy Robinson milyen problémákkal nézett szembe a hajótörés óta. Nyersanyaga, szerszáma vagy tudása nem volt a bútorkészítéshez. Gondja van az időjárással, és nincs gyertyája, hogy éjjel világítson. Viszont a magok, amiket a barlangja mellé kiszórt, szépen kihajtottak.
A kecskevadászat viszont nem megy jól, amikor Robinson a kutyát uszítja rá a kecskére, az a szarvával védekezik.
Egy kisebb földrengés figyelmezteti Robinsont,, hogy nem biztonságos a barlang, egy közeli sziklafal leomlott.
A tengeren közelebb sodródik a hajóroncs, Robinson elindul, hogy megnézze.
Hatodik fejezet:
6. Betegen és gondok között
Robinson teknőshúst eszik.
Amikor megbetegszik, rumba áztat dohányleveleket és azzal gyógyítja magát. Nehezen gyógyul és nem igazán tudja a betegsége okát, de úgy dönt, hogy óvatosabb lesz esőzések idején. A betegség elgondolkodtatja, sokat meditál. Apja jóslata is beigazolódni látszik, hogy egyszer magára marad és senki se lesz, aki meghallgatja.
Hetedik fejezet:
7. Mezőgazdasági tapasztalatok
Robinson 10 hónapja van a szigeten. Július van. Lassan felfedezi az egész szigetet, egyre szebb tájakat talál. Majdnem elgondolkodik, hogy átköltözik egy szép völgybe, de nem akarja elölről kezdeni az építkezést és onnan nem is tudja szemmel tartani a tengert.
Végül épít ott egy kis nyári lakot és vadszőlőt aszal.
Ősszel, az esős évszak kezdetével azonban visszahúzódik a barlangba és új kijárattal bővíti. A szerszámait is rendbehozza. Szeptember 30-án már kerek egy éve annak, hogy Robinson a szigeten van.
Korábban 30 szál rizs és 20 szál árpa termett. A betakarított gabona egy részét újra elvetette, de a száraz időszak elvitte a termést. Most azonban elvetheti az esős évszak elején a gabonát, így már sikeres a termesztés.
Robinson észreveszi, hogy a kerítésnek használt ágakból néhány fűzfaág kihajtott. Ezekből sövényt készít, ami pár év múlva már elrejti a házát. Még kosarat fonni is megtanul.
A naplójában egyre kevesebb bejegyzést ír, mert fogytán van a tintája és nem tud újat készíteni. Edényeket és pipát sem tud faragni... ezek hiányoznak neki legjobban.
Nyolcadik fejezet
8. Felfedezések
Robinson elkezdi bejárni a sziget partját is. Úgy gondolja, hogy vagy spanyol gyarmathoz tartozik a sziget és akkor hamarosan erre jár egy hajó, vagy senkiföldje Brazíliához közel és akkor legfeljebb kannibálok lakják.
Miközben a parton sétál, befog egy papagájt, Pollnak nevezi el. Az esős évszakban beszélni is tanítja és másik két papagájt is talál, amelyik odaszokik hozzá, így már nincs annyira egyedül, van kivel beszélnie.
Egy kecskét is sikerül befognia és megszelidítenie.
A következő szeptember 30-a már nem olyan bánatos, Robinson úgy érzi, hogy itt is képes lesz a boldogságra.
Jól halad a gabonatermesztéssel is, bár az állatok, főleg a madarak gyakran megdézsmálják a termést. Két madártetemet lógat fel végül elrettentésnek. Ez beválik.
Már két zsák árpát és rizst arat le a kardjával decemberben. Elhatározza, hogy kenyeret fog készíteni, bár még nem tudja, hogyan lesz lisztje és kemencéje, amiben kisüti.
Kilencedik fejezet
9. Csónakkészítés
Sok próbálkozás után sikerül agyagból edényeket készítenie, amelyek egyre jobban sikerülnek, már levest és pudingot is tud főzni.
Először kőmozsarat akar készíteni, hogy megtörje a gabonát, végül "vasfából" készíti el a mozsarat. A szita elkészítéséhez egy muszlim kendőt használ. Nem tud kemencét építeni, de a kenyérsütést megoldja úgy, hogy agyagedénnyel borítja le a kenyeret és arra forró hamut halmoz.
A következő évben már húsz zsák gabonát termel. Sokat gondol a szárazföldre, amit a sziget túlfeléről a távolban lát. Talán csónakkal oda lehetne menni. Az ő törött csónakját nem tudja felfordítani, újat kell építeni.
Elsőre túl nagyra sikerül a csónak, nem tudja vízre tenni. (Elhatározza, hogy épít egy kisebbet.
A negyedik évben elfogy a tintája és a kétszersültje, amit még a a hajóról hozott. A ruhát is pótolnia kell, ezt a szigetlakó állatok bundájából igyekszik megoldani.
Tizedik fejezet
10. Kecsketenyésztés
Robinson újabb csónakot készít, ami kisebb. Alkalmas arra, hogy körbejárja a szigetet, de a nyílt tengerre nem merne kimenni vele. Hatodik éve van a szigeten, amikor vállalkozik erre az útra. Hamarosan egy nagy zátonyhoz ér, ami mellett erős az áramlat, ami kisodorja a nyílt vízre. Miközben az életéért küzd, rájön, hogy nem akar meghalni és bármit megtenne, hogy újra a szigeten legyen. Szerencsés módon a szél sodorja végül vissza a szigetre.
Elrejti a csónakot és nem gondol rá többet, hogy elhagyja a szigetet.
Tökéletesíti az eszközeit és mivel fogytán a puskapora, komolyan kezd foglalkozni a kecsketenyésztéssel.
Továbbra is csak Poll papgáj beszél hozzá: "-Robinson, Robinson, Robinson Crusoe! Szegény Robinson Crusoe! Hol vagy, Robinson Crusoe? Hol voltál?" – ezeket Robinson tanította neki.
A kecsketenyésztés sikeres: a 11. szigeten töltött évre már van 43 kecskéje, húsa, teje, vaja és sajtja is Robinsonnak.
Tizenegyedik fejezet
11. Emberi nyomok a homokban
Robinson berendezkedett a szigeten. Földjein gabonát termeszt. Kecskekarámjai is vannak és két csónakja, amelyekkel kényelmesen járhat a sziget körül.
És ekkor meztelen emberi láb nyomát veszi észre a homokban. Arra gondol, hogy a távoli szárazföldről jöttek ide vademberek.
Nagyon megijed, összezavarodik. Először minden nyomát el akarja pusztítani... a házait, a karámokat, a földeket; "...a veszélytől való félelem tízszer kínosabb, mint maga a veszély. Az aggodalom nagyobb teherként nehezedik az emberre, mint a valóságos rossz."
Nagy nehezen megnyugtatja magát, hogy bizonyára csak ritkán vetődnek ide emberek és bizonyára már továbbálltak. De a biztonság kedvéért erőddé erősíti a barlanglakását. Újabb sáncot épít és a fegyvereket is készenlétbe helyezi.
Tizenkettedik fejezet
12. Barlangmenhely
Újabb évek telnek el, de Robinson többé nem él nyugalomban. Örökké a védelmet tervezi és a kecskéket osztja szét, hogy mindenre bebiztosítsa magát. Már tizennyolc éve van a szigeten, amikor felfedezi, hogy a sziget túl felére járnak a kannibálok és végzik a szertartásaikat. Tűzrakóhelyet, sok-sok emberi csontot, koponyákat és más nyomokat is talál.
Először megrémítik a nyomok és évekig puskával jár mindenhová, de lassan rájön, hogy a kannibálok úgy eszik meg a foglyaikat, ahogy a fehér ember az ürühúst. Gondol rá, hogy egyszer meg kellene támadni őket, de ha egy is elmenekül, akkor bizonyára megtorolnák a támadást, így azonban nem is tudnak a létezéséről.
Végül úgy dönt, hogy nem feltűnősködik és visszavonul a nyári lakhoz. Jobb is, hogy nem költözött a sziget túlfelére.
A nyári laknál talál egy új barlangot, ami egy másikba vezet és teli van drágakővel. A maradék puskaporát is áthozza ide.
Tizenharmadik fejezet
13. Egy spanyol hajó roncsai
Robinson már 23 éve él a szigeten. Látja, hogy a kannibálok hoznak egy foglyot, megsütik és megeszik. Nehezen tűrtőzteti magát, de aztán lehiggad, nem ölhet meg mindenkit.
Egyik éjjel Robinson puskalövést hall a tenger felől. Egy viharba került spanyol hajó kér segítséget annál a zátonynál, ahol Robinson korábban majdnem odaveszett. Nem tud nekik segíteni, de tüzet rak, hogy lássák őt. A vihar reggelre elül. Robinson akkor megközelíti a viharvert hajó roncsait. Három halottat talál. A hajón lévő puskaport, rumot és élelmet magához veszi.
Tizennegyedik fejezet:
14. Megvalósult álom
Robinson még mindig gondolkodik rajta, hogy hogyan lehetne lelépni a szigetről. Azt tervezi, hogy a vademberek földje felé megy, de nem tudja, hogyan.
Egy álom adja végül az ötletet. Azt álmodja, hogy a vademberek egy foglyot hoznak a szigetre, aki megszökik és éppen Robinson barlangja felé fut. Robinson pedig megmenti. Amikor Robinson felébred, elhatározza, hogy szerez magának egy vadembert (amelyik ismeri a tengert és hű szolgája lesz, amiért megmentette).
Másfél évet kell várnia, mire jönnek újra a vademberek. 5 kenuval jönnek és 30-an vannak, 2 foglyot is hoznak, hogy megsüssék és megegyék. Az egyik fogoly azonban megszökik és elfut. Robinson távcsővel figyeli, hogy milyen ügyes. Átúszik egy folyón és már csak ketten üldözik. Robinson közéjük kerül és az egyik üldözőt leüti, a másikat pedig lelövi. Azután int a fogolynak, hogy közelebb mehet, nem fogja bántani. A fogoly odamegy, térdre ereszkedik és hálásan magyaráz. Robinson nem érti a szavait, de 25 év óta nem beszélt hozzá ember. A megmentett bennszülött a földön hajlongva Robinson lábát a saját fejére emeli, jelezve ezzel, hogy hű szolgája lesz.
A leütött vadember ébredezni kezd, erre a szolga kirántja Robinson kardját és lefejezi a vadembert. Robinson azután a szolgát a barlangba viszi ellátja étellel és a megismerkedésük napjáról Pénteknek nevezi el. Megtanítja neki az "igen"- t és a "nem" -et és hogy az ő neve Robinson.
Amikor kimerészkednek a lakoma színhelyére, a vademberek már nincsenek ott, csak csontok és húsmaradékok. A bennszülött Péntek elmutogatja, hogy négy foglyot hoztak a szigetre megenni. Azt javasolja, hogy ássák ki az eltemetett vadembereket és egyék meg, de Robinson ezt nem engedi. Péntek elfogadja Robinson döntését.
Tizenötödik fejezet
15. Péntek tanítása
Robinson mindenre megtanítja Pénteket, amit tud. Péntek gyorsan tanul, intelligens és erős fiatal (26 éves lehet). Megtanul nem emberhúst enni, vetni, kecskét fejni és lassan a "varázslatos" szerszám, a puska használatát is. És ami a legfontosabb: egészen jól megtanul beszélni, ezért elmondja a történeteit az életüket a szigeten és a harcaikat, amiből Robinson lassan feltérképezi, hogy hol lehetnek.
Robinson kideríti, hogy a Karib tengeren vannak, az Orinoco folyó torkolatánál. Az életmódjuk szerint csak a harcban elejtett foglyokat eszik meg, mást nem bántanak. 17 fehér ember is él velük, akik spanyol hajótöröttek. A szigetek közt egy áramlás segítségével mozognak, ami reggel a sziget felé, este pedig a sziget felől folyik.
Robinson így már jó ötletnek tartja a másik szigetre való átkelést. A csónakja azonban kicsi hozzá, a régi nagyobb pedig 20 éve korhad, már nem lehet vízre tenni.
Tizenhatodik fejezet
16. A foglyok megmentése
Péntek gyakorlott csónaképítő, ezért alig pár hónap alatt elkészülnek a nagy csónakkal, amire árboc és vitorla is készül.
Már harmadik éve él itt Péntek, amikor bennszülöttek érkeznek 3 fogollyal. A foglyok egyikét ismeri Péntek... a szigetükön élő spanyolok közül való.
Robinsonék megtámadják a 21 bennszülöttet. Többet agyonlő Robinson, párat agyonver Péntek vagy a spanyol, a többi megsérül, négyen elmenekülnek csónakkal a szigetről.
Robinsonék üldözőbe vennék őket, de ekkor megtalálják a csónakban megkötözve Péntek apját, aki szintén áldozat lett volna. Nagyon megörülnek neki és az erőddé erősített házhoz viszik felgyógyulni a sérült spanyollal együtt.
Robinson aggódik, hogy a menekülők erősítéssel térnek vissza, de később megtudja, hogy a bennszülöttek isteni segítségnek vélték a puskát, ezért nem mernek a közelbe jönni.
Tizenhetedik fejezet
17. Zendülők
Hálistennek nem halt meg a spanyol tengerész, ezért most az ő történetét is élvezettel meghallgathatjuk. Röviden annyi, hogy zátonyra futott portugálokat is felvettek a hajójukra és együtt kerültek a kannibálok szigetére. Vannak fegyvereik, de nincs lőporuk, se navigációs eszközeik (mert ebben a regényben ezek a dolgok mindig megszűnnek a partot éréskor).
Robinson azt gondolja, hogy a spanyolokat kimenekítenék a kannibálok szigetéről, akkor velük megépíthetnének egy akkora nagy hajót, amivel kihajózhatnának a nyílt tengerre is, akár haza is hajózhatnának. Robinson azonban aggódik, hogy a spanyolok esetleg elárulnák őt. A sérült spanyol azt mondja, hogy megbízhat bennük, lelkesen fognak hajót építeni Robinsonnak és szerződést is köthetnek írásban, amit Robinson probléma esetén majd meglobogtathat a cápáknak.
A sérült spanyolnak az is eszébe jut, hogy nem kell a 16 társát rögtön kiszabadítani a kannibálok fogságából, hiszen kevés az élelem ezen a szigeten. Előbb vessenek, arassanak és szaporítsanak kecskét, hogy bőséggel elláthassák majd azt, aki megmaradt.
Így is tesznek és hopp, fél évvel később Péntek apjával együtt a spanyol (akinek Robinson még nem kérdezte meg a nevét fél év alatt) elhajózik a társaiért.
Egy hét múlva csónak érkezik egy angol hajóról, amit zendülők vettek át. A zendülők kidobják a szigetre a kapitányt és két fő emberét, aztán részegen alszanak a parton és várják, hogy Robinsonék levadásszák őket. Robinsonék megegyeznek a kapitánnyal, hogy visszaszerzik a hajót és Angliába mennek vele, amint leszerelték a hajót őrző 26 zendülő matrózt.
Tizennyolcadik fejezet
18. A hajó visszaszerzése – Hazatérés
A zendülők hajón maradt társai ágyúlövéssel jeleznek a társaiknak, hogy indulásra készek, de a társakat már Robinsonék megkötözték. Csónakot küldenek a szigetre tíz emberrel. A kapitány megmondja, hogy ki a megbízható ember a szigetre érkezők között, akikkel már vissza lehetne foglalni a hajót. Az újonnan érkező zendülők hamar fölfedezik, hogy az előző csónakjukat valaki meglékelte, tehát ők sincsenek biztonságban. Végül hárman a csónakban maradnak, lehorgonyoznak a sziget közelében, heten pedig a szigetre mennek megkeresni a társaikat, de nem mennek beljebb, csak a partról kiáltoznak. Tanácskoznak és úgy döntenek, hogy visszamennek a hajóhoz, ekkor azonban Péntekék kiáltozni kezdenek, hogy a sziget belsejébe csalják őket. A folyón túlról kiabálnak, ezért a zendülők a csónakot is odahívják és átkelnek vele a folyón. Péntekék előbb a csónaknál hagyott két zendülőt intézik el, azután az eltévedt többieket is foglyul ejtik és egyezkednek velük. A fő zendülő Will Atkins, ő fogta le a zendüléskor Róbert kapitányt. Robinson, akit a kapitány a sziget kormányzójának nevez, végig a háttérből figyeli az eseményeket.A kapitány néhány társával átmegy a hajóhoz és megegyezik a zendülőkkel. Azt mondja, hogy a szigeten 50 angol él, és minden ellenállóra akasztás vár. Visszakapják a hajót.
A kapitány visszatér a szigetre Robinsonhoz. Bort visz neki és ruhákat meg disznóhúst és citromot.
Öt ember maradt, akiben nem bíznak meg és akit a kapitány szerint bilincsbe verve kellene Angliába szállítani. Ehelyett azonban a jólelkű Robinson megtanítja őket kecskét tenyészteni és gabonát vetni, aztán a szigeten hagyják őket.
Két zendülő még felkéredzkedik a hajóra, Robinsonék őket is magukkal viszik, így hárman maradnak a szigeten.
(Robinson magával viszi az egyik papagáját, a napernyőjét, a kecskebőr süvegét és a pénzt, amit korábban talált az egyik hajón.)
1659. szeptember 30-án érkezett a szigetre.
1686.december 19-én indul a hajójuk Angliába.
Robinson 27 évet 2 hónapot és 19 napot töltött a szigeten.
1686. december 19-én megindulnak Anglia felé. 1687. június 11-én érkeznek meg Angliába.
Útközben elmennek még a spanyolokért és Péntek apját is magukkal viszik. Péntek volt a legboldogabb.
- VÉGE -
(A regény következő részében, a Robinson Crusoe további kalandjaiban, Robinson új emberré vált. Már nem akar másokon nyerészkedni, csak segíteni. Visszatér a boldog szigetre is, és örömmel látja, hogy benépesült.)
Robinson Crusoe és Péntek jellemzése
