622
- a NAT2020 A 6.-os szobros tankönyvből -
Daniel Defoe - Robinson Crusoe rövid tartalma
229. o
Robinson útra kel
Robinson szülei azt akarják, hogy maradjon otthon, ne járja a világot. Az apja azt mondja: ha idegen országba megy, akkor "minden teremtett lélek közül neki lesz legszerencsétlenebb sorsa".
Robinson azonban nem mond le a kalandról. Amikor egy év múlva összefut egy régi iskolatársával, aki éppen az apja hajójával készül Londonba, örömmel velük megy. . 1651. szeptember 1-jén hajóra száll anélkül, hogy szólna a szüleinek.
Hamarosan óriási viharba kerültek. Akkorába, hogy a kapitány és néhány matróz térden állva imádkozott a vihar elmúlásáért. Ráadásul éjfél tájban egy matróz jelezte, hogy léket kaptak.
Végül egy másik hajóról küldtek nekik egy csónakot, így menekültek meg.
231. o
A kalandok sora
Robinson nem akar hazamenni szégyenkezve, hogy az apjának volt igaza. Egy másik vitorlással Guineába hajózik és ott szerencsés üzleteket köt, amit folytatni akar. A következő hajóút során azonban mór kalózok támadják meg őket, és Robinson két évre fogságba esik. Amikor sikerül megszöknie, Brazíliába megy és ültetvényes lesz. Guineába indul rabszolgákért egy nagy hajóval, de viharba kerül és csak nagy nehezen menekül meg egyedül.
Amikor partot ér, imádkozik és hálát ad Istennek, amiért élhet.
A tengertől ugyan megszabadult, de még nem tudja, hogy mit kezd magával éhesen és vizesen távol minden civilizációtól.
233. o
Berendezkedés a szigeten
Robinson a hajóról a szigetre vitt mindent, ami mozdítható volt: kötelet, vitorlát, gerendát, szegeket, fejszét, köszörűkövet, emelőt és feszítővasat, fegyvereket, puskaport és puskagolyót. Egy láda tiszta ólmot is talált, de azt nem tudta lecipelni a hajóról. Vitt még függőágyat, ruhákat,kést, ollót és pénzt. Elgondolkodott, hogy mennyivel többet ér egy jó kés, mint a sok arany- és ezüstpénz.
Gondolkodott azon is, hogy barlangban vagy sátorban lakjon-e. Egyelőre a sátorállítás könnyebbnek tűnt egy szikla oldalában, ahová nem érnek el a vadállatok vagy a vademberek, ha vannak.
234.o
A civilizáció hőse
Robinson nem esik kétségbe a lakatlan szigeten. Ő a felvilágosodás korának tökéletes embere: kitartóan dolgozik, leleményes és mindig bizakodó.
Figyeli az idő múlását, amit egy oszlopra vés, tehát naptárt vezet. Pontos napirend szerint él, amiben nem csak a vadászat, de a Biblia olvasása is ott van. Biztonságos erődöt épít.
10 hónap alatt kiismeri szigetet.
A 3. évben elkezd földet művelni.
A 11. évtől állatokat (kecskéket ) tart.
Pontos leltárt készít mindenről és a sikereiből merít erőt. a kudarcoktól sem csügged, minden nehézséget feladatnak tekint.
235.o
Közel Istenhez
Robinson súlyosan megbetegedett és lelkifurdalása van, amiért évekig úgy élt, mint egy "nyers és bárdolatlan " tengerész.
A lassú halált érzi közeledni, ezért nagyon bánja, hogy elutasította a szülei szerető gondoskodását és az isteni Gondviseléssel sem törődött. Amikor Robinson már kellően bekábult az elszívott és a rágott dohánytól, a Biblia sorait kezdte elemezni. Istenre gondolt, aki megszabadítja szenvedésétől a földi halandókat és ők cserébe dicsőítik Istent.
Robinson végiggondolta az eddigi életét és imájában kérte Istent, hogy adjon neki lehetőséget arra, hogy jóvátegye "mindazt, amit eddigi élete gonoszságaival elkövetett".
237. o
Robinson mindennapjai
Robinson úgy érzi, hogy a harmadik itt töltött évre teljesen megváltozott. A napi ritmusa ekkorra már kialakult. Minden nap vadászott, elkészítette az ételt és elvégezte a ház körüli teendőket. A munkára a déli nagy forróság miatt csak a délutáni órák alkalmasak. Megfelelő szaktudás és jártasság nélkül a munka ideje nagyon megnyúlt. Egy asztallapot, amirt egy szakmunkás fél nap alatt készít el, Robinson 4 nap alatt készített el.
November és december volt a rozs és rizs aratási ideje.
238. o
Péntek megérkezik a szigetre
Harminc vadember jött a szigetre. Tüzet raktak és körbetáncolták. Két megkötözött foglyot hoztak, hogy feláldozzák és megegyék. Az egyik fogolynak sikerült megszöknie és elfutnia. Robinson mindezt távcsővel figyelte. Közelebb ment az eseményekhez és a fogoly és két üldözője közé került. Az egyik üldözőt a puskával leütötte, a másikat pedig lelőtte. A fogoly tétován állt, nem mert mozdulni, hiába intett Robinson barátságosan. Lassan mégis felbátorodott és odament Robinsonhoz. Megcsókolta előtte a földet, és Robinson lábát a fejére tette jelezve ezzel, hogy a rabszolgája lesz. Robinson a kiszabadítás napjáról Pénteknek nevezte el, és megtanította neki, hogy Mesternek szólítsa őt. Ezután megtanította neki az "igen" és "nem" szavakat, és megitatta tejjel.
Napról napra ismertette meg a saját civilizációjával.
