420
.
A kőszívű ember fiai rövidenA kőszívű ember fiai - szereplők jellemzése
Történelmi háttér
A történelmi hátteret az 1848-49-es forradalom és szabadságharc adja, minden szereplőnek döntenie kell, melyik oldalra áll: a császári osztrák oldalra vagy a magyar függetlenségért folyó küzdelem oldalára.
Mivel ez egy romantikus nagyregény, ezért a magyarok a jók, az osztrák császári erők a rosszak.
-----------------------
1. Hatvan perc!
A Baradlay család nemesdombi kastélyában nagyszabású összejövetelt tartanak. Baradlay Kazimir, a család feje nem vesz részt az összejövetelen, mert betegeskedik, "szívverőér-kövesülésben szenved már évtizedek óta"...a szíve lassan kővé válik.
A díszlakománál a felesége, Marie elnököl helyette.
Az orvos közli az asszonnyal, hogy a férjének alig 60 perce van hátra.
Kazimir az ágya szélére ülteti az asszonyt:
"- Ön hű és engedelmes nő volt teljes életében, Marie. Én még halálom után is ura fogok önnek maradni. Ura, parancsolója, kőszívű zsarnoka....Egy nagy művet alkottam, melynek nem szabad velem együtt összeroskadni. A föld ne mozogjon, hanem álljon. S ha az egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a mienk, ne menjen vele."
(Baradlay Kazimir egy konzervatív nemes. Neki kedvez a feudális berendezkedés, amiben neki előjogai és vagyona van, miközben a nép és a nemzet elnyomásban él. Az az érdeke, hogy semmi ne változzon politikailag és társadalmilag. A fiait is ebben a szellemben nevelte és az életútjukat kijelölte a végrendeletében, amit lediktál a feleségének.)
A VÉGRENDELET főbb pontjai:
Kazimír eltiltja Marie-t a három fiától.
- A család legidősebb fiát, Baradlay Ödönt (aki diplomata) az apja, Szentpétervárra küldte az udvarhoz, hogy eltávolítsa a szerelmétől, Arankától. Kazimir utasítja Marie-t, hogy adja férjhez a lányt, amíg Ödön távol van vagy küldesse Erdélybe, de végleg távolítsa el Ödöntől.
- A középső fiú, Baradlay Richárd (a katona), a királyi testőrségnél szolgál, és apja úgy rendelkezik, hogy egész életében maradjon katona és soha ne nősüljön meg.
- A legfiatalabb fiú, Baradlay Jenő (a hivatalnok), maradjon Bécsben és ott emelkedjék minél magasabbra a hivatalnoki ranglétrán.
- A végrendeletnek része továbbá, hogy Marie hat héttel a temetés után menjen férjhez Rideghváry Bence vármegyei adminisztrátorhoz.
Baradlay Kazimír meghal. Baradlayné pedig megesküszik, hogy mindent pontosan ellentétesen fog csinálni, mint ahogy azt férje meghagyta neki.
" - Halld meg, Uramisten, és úgy bocsásd színed elé árva lelkét! És úgy légy neki irgalmas a túlvilágon, ahogy én fogadom és esküszöm előtted, hogy mindezen rossznak, amit ő végleheletével parancsolt, az ellenkezőjét fogom teljesíteni Teelőtted! Úgy segíts meg engem, véghetetlen hatalmasságú Isten!..."
Baradlay Kazimir szíve orvosilag és lelki értelemben is kővé vált.
2. A temetési ima
A temetésre egy hét múlva kerül sor. Összesúgtak Baradlayné háta mögött, hogy "Jég közé volt téve húsz évig" (=a férje mellett nem mutathatott érzelmeket).
A temetésen a helyi tiszteletes mond beszédet, Lánghy Bertalan.
A pap beszédéből világossá válik, hogy Baradlay Kazimír embertelen, könyörtelen és gonosz ember volt, aki visszaélt a hatalmával és zsarnokoskodott a családján.
A pap azért könyörgött az Istenhez, hogy Baradlay Kazimírnak még az emléke is eltöröltessék a földről.
3. Tallérossy Zebulon
A halotti tor végére megérkezett Tallérossy Zebulon (aki a regény vicces figurája).
Zebulon elpanaszolta, hogy az utolsó állomáson nem kapott új lovakat a hintójához, ezért "négy bivaly után fogott hintóval kellett Nemesdombig parádézni", így késte le a temetést. (Talán csak a torra akart ideérni).
Helyhiány miatt a pap üresen maradt székébe ültetik. Rideghváry Bence ülteti oda és hamarosan felváltva szidják a papot és szórják rá az átkot még Baradlayné előtt is, aki pedig tudja, hogy a pap minden szava igaz volt.
4. Két jó barát
A szentpétervári márványpalota nagy terme tiszta malachitból van, "a falak mint a kővé vált zöld bársony".. és odakinn huszonkét fok a hideg."
Egy estélyt tartanak, nagyhatalmú urak és diplomaták is vannak itt. Baradlay Ödön szép, elegáns, karcsú, kék szemű, a hölgyek tekintetét megragadóan férfias jelenség, a nagyhercegnőnek is bemutatják.
Ödön jól mozog az úri körökben, de nem érdekli a pompa. Hamarosan akad egy barátja : Ramiroff Leonin, a fiatal orosz nemes, akivel izgalmasabb elfoglaltságot találnak, együtt a Petrovszkoi szigetre utaznak szánon, ahol egy cukorgyár aljában egy bordélyházat látogatnak meg. Ide csak meghívottak és barátaik jöhetnek, még a zenészek is vakok. Leonin bemuatja Ödönnek a szeretőjét, Jézát, de Ödönt nem érdekli ésamikor értesül apja haláláról, azonnal indulni akar Magyarországra. Leonin vele tart.
Mínusz 25 fokban indulnak el szánon, amit egy imsik hajt.
Az út életveszélyes. Majdnem betemeti őket az orosz hóvihar, a burána.
"Az északi „szélmenyasszony”, ki homok helyett hóbul emel oszlopot ég és föld között, s ez őrült keringő oszlop ádáz rohammal nyargal végig a síkon, lerombolva ... erdőt, házat, embert, vadállatot.
Ez a burána.
– No, fiam. Ha ez megkap bennünket, igazán együtt megyünk égbe, pokolba – haza!"
A burána után eltévednek a jeges pusztában.
Végre meglátnak egy lovast, de amint közelebb érnek hozzá, kiderül, hogy a kozák lovas odafagyott a lovával együtt.
Farkasok támadnak rájuk és a szánhúzó lovak annyira megijednek, hogy felborítják a szánt a befagyott Dnyeper partján. Leonin és Ödön korcsolyát húznak és a jégen menekülnek tovább a farkasok elől. Leoninnnak elszakad a korcsolyaszíja, ezért Ödön pisztollyal és karddal tartja távol tőle a farkasokat.
Meglátnak egy katonai tábori füstöt és egyenesen oda tartanak, amikor Ödön váratlanul belecsúszik egy lékbe és eltűnik a jeges víz alatt.
Leonin azonnal utána ugrik a jeges vízbe és megmenti barátját, de nem tudni, hogy Ödön él-e még.
5. A másik kettő
A bécsi Magyar Király fogadóban Baradlay Richárd, a fiatal huszártiszt, összetalálkozik azzal a pappal, aki az apja temetésén beszélt. A papot beidézték Bécsbe a beszéd miatt. A pap aggódik miatta, hogy túl drága szobát kapott és nem tudja kifizetni, de a háta mögött Richárd kifizeti az utolsó két aranyából a drága szobát.
Azután visszatér a szállására, ahol a vén szolgája várja. Richárd Pál úrnak szólítja a szolgát, aki már 60 éves de erős, vén huszár. Együtt ebédelnek, mert Richárdnak nem maradt pénze fogadóra.
Megjelenik a legifjabb Baradlay, Jenő. Vézna, gyenge figura, az erős dohányból sem kér. Richárd mégis "Öreg"-nek szólítja az öccsét.
Jenő szerelmes Plankenhorst Alfonsine-ba, és szeretné, ha Richárd elkísérné az estélyre hozzájuk. Richárd nem túl lelkesen, de belemegy, viszont megkéri Jenőt, hogy járjon közben a főnökénél, hogy a vén papot békével engedjék haza Bécsből.
6. Mindenféle emberek
A Plankenhorst hölgyek estélyen Jenő csupa magasrangú embert lát, Richárd viszont sok diplomatát, akik uraskodnak.
Richárdot megszólítja Rideghváry Bence, a vármegye korrupt és jellemtelen adminisztrátora, akivel egyből ellenszenv alakul ki, és Richárd többször is megsérti. Jenő felháborodva mondja a bátyjának, hogy Rideghváry az apjuk végrendelete alapján hamarosan a mostohaapjuk lesz. Richárdot ez nem érdekli.
Richárd unatkozik az estélyen, és épp egyedül bóklászik a hátsó lépcsőnél, amikor egy csinos szobalányra figyel fel és belecsíp a fenekébe. A hölgyről azonban kiderül, hogy nem szolgálólány, hanem Edit kisasszony, a család egyik szegényebb nőrokona. A hölgy fiatal, szinte gyerek még, szelíd vonásokkal, ragyogó fekete hajjal.
Richárd bocsánatot kér, összeismerkednek, és az addig felelőtlen, nőcsábász Richárd szívében szerelem ébred.
Amikor hazafelé kocsikáznak Jenővel, Richárd szokatlanul csendes.
7. A bakfis
A két Baradlay gyakran jár a Plankenhorst házhoz. Richard Editet, Jenő pedig Alfonsine-t látogatja.
Alfonsine szép hölgy; eszményi arc és alak, finom nemes vonások.... belül azonban romlott nő, aki sötét titkokat rejteget.
Alfonsine és a komornája, Betti kibeszélik és gúnyolják Editet. Egymás közt bakfisnak hívják. Alfonsine aggódik, amiért a "bakfis" már sejti, hogy nagyon szép.
Betti mamzel (mamzel = nevelőnő) elmondja Alfonsine-nek, hogy Editnek Richárd tetszik. Alfonsine ezért a saját elszabott ruháját adatja Editre és hogy megszégyenítse, Richárddal hagyja egy szobában. Richárd azonban szerelmet vall Editnek és levélben megkéri a kezét Antoinette asszonytól:
"Asszonyom, én öntül nőül kérem Editet; egy év múlva nagykorú leszek, akkor eljövök érte. Addig bánjék ön úgy vele, mint az én menyasszonyommal."
Edit hosszan csókolta a levél pecsétjét, "azután Richárd is ajkával érinté a pecsétet, mely kedvese csókjátul volt meleg. Ez volt eljegyzésük csókváltása."
"Alfonsine elsápadt, és reszketett a dühtől, mikor e levelet végigolvasá. Nem tudott szóhoz jutni.
Anyjának arca ki volt kelve a haragtól.
- Azt gondoltad, ugye..., hogy minden ember... Palvicz Ottó!
Ennél a névnél visszatekintett anyjára Alfonsine; és ami gyűlölet, keserűség, bosszú és anyagyilkos kegyetlenség volt ez egyetlen tekintetben, azt szó nem mondhatja ki."
Antoinette (Plankenhorst anyu) a levelet összetépte.
8. A zsibárus
A szerelmes Richárd utasítja Pál urat, hogy minden női emléket égessen el, köztük egy olajfestményt is, amin egy hölgy arcképe van. Pál úr azonban a festményt elviszi a zsidó zsibárushoz, Salamonhoz.
Salamon egyik fő bevételi forrása, hogy amikor a szerelmesek szakítanak, akkor őhozzá viszik be egymás festményeit, és ő eladja a képeket annak, akit ábrázol. Richárd felkeresi Salamont és hamar rábukkan az őt ábrázoló festményre, ezért aztán elcseréli a hölgyet ábrázoló olajfestményt a saját arcképére.
Richárd egy kardot is vesz.
"- ... Crivelli-penge, ha mondom, nézze ön csak.
S azzal a kard pengéjét reszkető kezeivel meghajtva, Richárd derekát öv gyanánt fogta vele körül.
- Megcsókolja a hegyével a markolatát."
(= rugalmas, jó acélból volt a kard, szép munka, a legjobb katonának való)
A zsidó így búcsúzott Richárdtól:
- .. ön valóságos damaszkember! Hiszen ön tudja, miből lesz a damaszk. Acélt és aranyat kovácsolnak össze. Ebből lesz a damaszk. Csak maradjon ön olyan, amilyen. ...Egyszer az életben még fogja ön látni a Porcelán utcai zsibárust, vagy akarja, vagy nem. Akkor meg fogja ön érteni, amit önnek mondtam: "Becsületes embernek lenni a legjobb üzlet." Istennel járjon!"
9. Női bosszú
Lánghy Aranka, a nemesdombi tiszteletes lánya egyedül éldegél a paplakban, amíg apja odavan Bécsben a gyalázatos temetési beszéde miatt.
Baradlayné hintón érkezik és sajnálkozva mondja a lánynak, hogy az apját talán börtönbe is zárják a beszéd miatt.
"- Te most még szép vagy és fiatal, hanem a melankólia hamar vénít. Itt el leszesz temetve." - mondja Baradlayné, s mikor megfogta a lány kezét, egy gyűrűre lett figyelmes... Ödön eljegyezte ezt a lányt.
"- Tehát te szereted a fiamat? Hiszed-e, hogy én is szeretem őt? Valamelyikünknek le kell mondania a másikért. Melyikünk fog lemondani róla?"
Aranka megijedt, de nagy alázattal jelezi, hogy az úrnő akarata az első.
Baradlayné szelíd mosollyal mondja:
" - Legyetek a fiam és a lányom", gyere a házamba, míg a fiam hazatér.
Azután Leonin leveléből megtudják, hogy Ödön sikeresen túlélte a jeges fürdőt.
10. Az aláhúzott sorok
Ödön hazaér Nemesdombra, és olvassa az apja végrendeletét. Mivel a Baradlay háznak úr és úrnő kell legyen a feje, és Baradlayné nem hajlandó Rideghváryhoz feleségül menni, Ödönhöz fordul, hogy lenne-e ő a Baradlay család feje.
Ödön azt feleli, hogy ő soha nem fog megnősülni, mert apja eltiltotta szerelmétől, Arankától.
Baradlayné ekkor bekíséri Ödönt a másik szobába, ahol Aranka vár rájuk, összeölelkeznek. Ödön és Aranka lesz ura és úrnője a Baradlay háznak.
Az elégedett Baradlayné öntudatos mosollyal beszél a férjét ábrázoló festményhez:
"Látod-e ezt? Érzed-e ezt a boldogságot? Nem dobbanik-e meg kővé lett szíved, mikor ily mennyországi látvány mosolyog feléd? Jól tettem-e, midőn ellenkezőjét tettem annak, amit mondtál? Eljössz-e nászéjen, áldani vagy kísérteni - kőszívű nagy ember?"
Azután "elővette írótárcájából azt az emlékezetes iratot, melyet haldokló férje mondatolt írótolla alá, s a mai nap történetére vonatkozó sorokat - aláhúzta vörös ironnal.
Idáig bevégeztetett!..."
11. A kézfogó napja
A Baradlay-háznál hamarosan kézfogó (= eljegyzés) lesz. Az emberek azt beszélték, hogy új neve lesz a háznak (Rideghváryt várják) és úgy tudják, Ödön "hazaérkezett külföldről, s keze még jegygyűrűtlen. Nemes vad! Érdemes a hajhára."
Szalmás Mihály minden pletykát továbbít vagy ha kell, létrehozza.
Tallérossy Zebulon is megjelenik az egyik lányával, Karikával (5 lánya van).
Feltűnően sok ellenzéki jelent meg a tömegben. (Ellenzéki = az akkori osztrák császári vezetés ellenzéke, aki a magyar nép és a magyar kormány önállóságára törekedett)
Rideghváry akkor lepődik meg igazán, amikor nem az ő násznagya gróf Gálfalvy Pál kéri ki a menyasszonyt, Baradlaynét, hanem Tormándy táblabíró, az ő nagy politikai ellenfele kéri ki a menyasszonyt. A menyasszony pedig a botrányos Lánghy Bertalan tiszteletes lánya, Aranka, aki feleségül megy Baradlay Ödönhöz.
Amikor Ödön kilép Arankával az erkélyre, kétszáz ember várta Rideghváryt. Szalmási Mihály hívta őket.
Ödön beszélt az egybegyűltekhez, felajánlott ötvenezer forintot, csakhogy nem dorbézolásra, hanem népiskola fejlesztésére szánta.
Rideghváry porig alázva mond búcsút Baradlaynénak:
" - Nagyságos asszonyom. Ma utoljára volt szerencsém a Baradlay-ház vendége lehetni. Ezt még ma reggel nem hittem volna semmi prófétának.... Ön, nagyságos asszonyom, fiával együtt eltért arról az útról, melyet igaz barátom, végleheletével önök elé diktált. ... Önök az ellenkező utat választották. Asszonyom, emlékezzék ön ez órában mondott szavaimra. Ez az út is elvezet egy magaslatra: annak a magaslatnak a neve "vérpad"."
12. Az első lépcső „ama” magaslathoz
Megyegyűlést tartanak a fehér és fekete tollasok. "De nemcsak fehér és fekete toll díszlett a kalapok mellett; a szűr alatt ott füleltek az ólmos botok és kurta nyelű csákányok is - pro és kontra."
Tormándy táblabíró, a fehér toll vezérszónoka egy rendeletet szeretne felülvizsgáltatni, mely szerint Rideghváry a megbízott ispán, mert az örökösödési rend szerint Baradlay Kazimíré lenne a cím, de ő a betegsége miatt Rideghvárynak adta.
A fekete toll pártja persze nem szeretne semmilyen változást Rideghváry Bence vezetésével.
Rideghváry minden áron igyekszik ellehetetleníteni a szavazást. Verekedést akar provokálni, aztán unalmas beszédekkel próbálják távozásra bírni a fehér tollasokat, hogy a fekete tollasok legyenek többségben a szavazáskor.
Rideghváry már a teremben lévő pandúrokkal akarja szétveretni a fehér tollasok pártját, még a fegyvereseket is beparancsolja. De ekkor érkezik meg Baradlay Ödön, aki megállítja a vérengzést.
Richárd kijelentette:
"- És most hagyja ön el e helyet! E szék az én őseim széke. Ön ebbe a főispán betegsége tartamáig lett behelyezve. A főispán meggyógyult!"
A főispán a törvény szerint éppen előtte áll, hiszen a címet megörökölte az apjától, tehát Ödön az.
Rideghváry elhagyta az üléstermet, és odasúgta Ödönnek:
"- Tessék... Az első lépcső ahhoz a magaslathoz.", mely a vérpadra fog vezetni.
13. Tavaszi napok
Jókai egy nagy tengeri bálnáról ír, melynek a neve "krák". Ez a krák egy ideig a tenger felszínén úszott és a hajósok szigetnek nézték, odaköltöztek, de egy napon megelégelte, hogy emberek lakják, ezért visszaúszott a tengerfenékre.
(A metaforával arra utalhat az író, hogy a nép tűrte tűrte a társadalmi elnyomást, de egy nap fellázadt és el akarta süllyeszteni ezt a rendszert.)
Plankenhorsték termei újra megteltek emberekkel, de ezúttal a feldühödött néptől való félelem hozta össze a nemeseket, a forradalom, amely kezdetét vette Bécsben 1848. március 13-án.
Zongoraszó helyett a távoli fegyverropogást hallgatják riadtan. Az utcán "millió röpív száll kézrül kézre".
"Mi történik? - A nép szabadságillatot érez!"
Rideghváry, és más nagyhatalmú urak menekülnek.
A Plankenhorst hölgyek egyedül maradnak, de Antoinette asszony nem esik kétségbe. "..letépette a fehér atlaszfüggönyöket, aranyozott rúdjaikkal együtt, s kitűzette azokat háza erkélyére kétfelül, mint két fehér lobogót."
A Plankenhorst ház a forradalmi ifjúság egyik főhadiszállása lett.
Baradlay Jenő este kilencre szedte össze magát, hogy megnézze szerelmét, Alfonsine-t.
Alfonsine ragyogott az örömtől, még Jenőt is összecsókolta.
"Március tizenötödike az alkotmány kihirdetésének napja. A sajtószabadság napja."
Lelkesen hirdetik a szabadságot mindenütt és Jenő meglátja, hogy Ödön is egyike a hongyűlés ünnepelt szónokainak és a népszabadság ünnepét üdvözöli. Alfonsine lelkesen jegyzeteli Ödön szavait, miközben Jenőn végigfut valami rettegés és tudja, "hogy e nap öröméért valakinek meg kell fizetni".
Attól tart, hogy ez "a második lépcső ahhoz a megígért magaslathoz."
Jenő rettegve alszik el, Alfonsine pedig elunja a forradalmat.
14. Az érem másik oldala
Plankenhorstéknál már kora reggel "háromszínű vállszalaggal átövezett, sötétkék ruhás fiatalok" jöttek-mentek, a bécsi diákság és ifjúság. Egy ifjúsági bizottmány szónoka, Goldner Frici köszönti reggel Jenőt a Plankenhorst házban. Aggódnak a forradalomért, mert egy császárpárti csőcselék rabol és fosztogat. Goldner Frici lelkesen mondja:
"Nekünk, szabadelvű fiatalságnak kötelességünk e félrevezetett néptömeg elé vetnünk magunkat, s a szellem erejével visszatéríteni e mozgalmat törvényes medrébe."
Jenő nem lelkesedik, inkább meg akarja úszni. Azt mondja, hogy hazaszalad a fegyverekért, de helyette kocsit fogad és körbe hajttat a városban, hogy ne találjanak rá.
Közben a csőcselék már elérte a Brigitta szüzek kolostorát. Egy lovascsapat állomásozik ott, a vezetője Baradlay Richárd .százados. Pál úr a vén huszár is vele van.
Amikor Richárd megkérte a kezét Editnek, Editet azonnal lányneveldébe küldte Plankenhorstné. Éppen ebbe a zárdába.
Richárd egymásnak ellentmondó parancsokat kap: verje szét a gyülekezést, óvja a népet, csatlakozzon csapatával a többi katonához és hogy nehogy elhagyja a helyét, stb. Teljes a káosz, a bécsi vezetés nem tud mit kezdeni a forradalommal.
Odaér a kolostorhoz Goldner Frici és Mausmann Hugó, de együtt se tudják lebeszélnii a csőcseléket a randalírozásról.
Richárd elindul, hogy beszéljen a zárdafejedelemnővel, hogy készüljenek a menekülésre, mert katona létére nem ránthat kardot a parancsok miatt. A zárdában azonban meglátja a rémült Editet és azonnal parancsba adja a támadást.
Richárd ismét egymásnak ellentmondó üzeneteket kapott. Egyfelől gratuláltak a császáriak a határozott fellépéshez, másfelöl elmarasztalták a forradalom hívei amiért fegyvert rántott a nép ellen.
15. Akik igazán szeretnek
1848 "október végnapjai járnak, Bécset három oldalról vívják."
Egy barikádon a két ifjú áll őrséget és beszélgetnek. Goldner Frici a harcokban elvesztette az egyik karját, Mausmann Hugó unaloműző gyanánt rímekben válaszolgat Fricinek. Frici reménytelenül szerelmes Plankenhorst Alfonsine-ba, de gyanakszik is rá.
A gyanú beigazolódik. Remigia a zárdaszüzek főnökasszonya viszi a híreket a Plankenhorst házból az osztrák vezérkarnak, hogy mikor mire készülnek a forradalmárok.
Richárd még mindig a császárt szolgálja, de a katonái már nagyon szívesen átállnának a forradalom oldalára.
Baradlayné álruhában, zöldséges kofának öltözve egy Frau Bábi nevű asszony segítségével bejut a körülzárt Bécsbe, mert magával akarja vinni Richárdot Magyarországra, hogy a magyar szabadságharc szolgálatába állítsa. Ödön ekkor már kormánybiztos Magyarországon.
Úgy tűnik, hogy Richárd halála elkerülhetetlen, hiszen vagy a katonái ölik meg, amiért a forradalom ellen van, vagy a császáriak, ha Baradlayné ráveszi a dezertálásra. Már vadászik is rá az ott állomásozó lovasezred, amit Palvicz Ottó vezet.
Ezt a Plankenhorst hölgyek Edit előtt beszélik meg, aki erős marad és töltögeti a zárdafőnöknő poharát, mert már a szökést tervezi.
Edit megszökik és szalad Baradlaynéhoz, mert Richárd veszélyben van. A két nő most találkozik először. Együtt mennek Richárdhoz, aki fejet hajt anyja akarata előtt és a magyar szabadságért fog harcolni Magyarországon. Pál úr és a sok huszár is vele tartanak.
Baradlayné és Edit visszaindulnak Bécsbe. Útközben azonban belefutnak a gyanakvó Palvicz Ottóba. Edit azt mondja Palvicznak, hogy Richárd Bécs felé tart a huszárokkal, ezzel félrevezeti és Richárdék nagy előnyre tesznek szert.
Amikor Edit visszaér a kolostorba, és nem mondja el, hogy hol járt, ezért ájulásig verik korbáccsal.
16. A vérveres alkony
Bécs ostroma véget ért. Az utcán halottak és fegyverek hevernek. Goldner Frici halálos sebbel igyekszik a Plankenhorst ház felé, hogy megvallja a szerelmét Alfonsine-nak. De senki nem nyit neki ajtót. Frici összeroskad az ajtó előtt és látja, amint a ház ablakába nemzeti színű zászlót egy kéz a császári zászlóra cseréli. Abban a tudatban hal meg a küszöbön, hogy a Plankenhorst hölgyek árulók.
17. Az a harmadik
A császári haderő bevette Bécs városát. Most, hogy elültek a harcok, Jenő megkérte Alfonsine kezét az anyjától. Antoinette asszony azonban elutasította Jenőt, mondván, hogy egy senki, mert jelenleg nincs biztos vagyona.
Közben megérkezett Rideghváry Bence felajánlotta Jenőnek a szentpétervári követség első titkári állását, ami Ödöné lett volna. Adott egy hamis útlevelet is Jenőnek, amivel Baradlayné átjuthatna a határon és egy levelet is hozott Baradlaynétól.
Jenő megörült az állásnak, mert így újra megkérhetné Alfonsine kezét. Az anyja levelében viszont az állt, hogy ha feleségül vesz egy Plankenhorst lányt, akkor ne számítson többé rá.
Ezután megérkezett Baradlayné és elmondta Jenőnek, hogy a titkári állással éppen az lenne a feladata, hogy a magyar szabadságharc leveréséhez kérjen orosz támogatást.
Baradlayné rámutat arra, hogyha Jenő Alfonsine-t és a szerelmet választja, akkor ezzel a császári oldalt is választja a szabadságharcban, a két bátyjával és az anyjával ellentétes oldalt. És bár a szabadságharc bukására lehet számítani és Jenőre fényes karrier várhat ha császárhű marad, de ezzel elveszíti anyját, két bátyját és a becsületét is.
Baradlayné a tűzbe dobja a Rideghvárytól kapott útlevelet, Jenő összetépi a titkári kinevezését és az anyjával megy Magyarországra. Baradlayné tehát a harmadik fiát, Jenőt is maga mellé állítja és hazaviszi:
"- Téged nem bocsátlak harcolni; te velünk maradsz. Vigasztalónk leszesz. Én azt akarom, hogy te élj; én azt akarom, hogy te boldog ember légy."
Közben Alfonsine levelet kap Palvicz Ottótól:
"Úrnőm!
Ha meg tudja ön találni azt, amit elvetett, meg fogja találni azt, amit elvesztett.
Palvicz Ottó"
18. Elől víz, hátul tűz
Baradlay Richárd és 220 fős huszárcsapata Magyarországra tart. Az útjuk kalandos.
A Dunánál "a lovak fejei s a lovasok derékig emelkednek ki a vízből, kettesével egymás mellett, hosszú sorban."
Richárdnak az az ötlete támadt hogy egy gát átszakításával vízzel önti el azt a völgyet, amin keresztül kellene haladni Palvicz nehézlovasságának.
De Palvicz megelőzi ezzel a tervvel és Richárd huszárjainak egyesével kell átvinniük a lovakat egy keskeny hídon. Sikerrel járnak, Richárd azután felgyújtatja a hidat.
Ekkorra ér oda Palvicz, egészen közel kerül Richárdhoz, de nem érik el egymást.
A megáradt March folyó a következő kihívás, amit Richárdék átúsznak, de Palviczéknak hidat kell találniuk mert páncélban nem lehet úszni.
Egy mezővároshoz érnek. de a sűrű köd elrejti őket és az őrök azt hiszik, hogy a saját csapatukhoz tartozó emberek.
A Kárpátok meredek hegyoldalain is étlen-szomjan kell átkelniük. Az embert próbáló út ködben, hóviharban hat napig tart.
Egyik éjjel az őrszemek elalszanak a fáradságtól és az őrtüzek felgyújtják a hegyoldal bozótosát, és menekülniük kell a tűz elől, de végre Magyarországra érnek.
19. Egy nemzeti hadsereg
A magyar szabadságharc hadseregének leírása romantikus képekkel.
Ebben a forradalom költőjét, Petőfit, "Meteor"-nak nevezik.
20. A szalmakomisszárius
komisszárius= kormánybiztos
A szalma arra utal, hogy Tallérossy Zebulon csapnivaló alkormánybiztos. Szerinte a hadvezérnek csupán az a dolga, hogy kétszer annyi katonát küldjön a harcba, mint amennyit az ellenség hoz magával. Zebulon, jelenleg a magyar szabadságharc oldalán szolgál, mert öt lányának udvarlói mind a magyar seregben harcolnak.
Megérkezik Baradlay Ödön kormánybiztos és pótoltatja Zebulonnal az elmaradt kimutatásokat.
Zebulon nyíltan bevallja Ödönnek, hogy nem ért a katonáskodáshoz és fél az ellenségtől. Hamarosan a harctérről szalad el az ellenség elől és nem is hallanak felőle többet a magyar seregben.
Boksa Gergő is megjelenik a fejezetben, aki beállt a magyar seregbe, mint ökörhajcsár.
21. Az első tandíj
"Megverték a magyar hadsereget Kassánál nagyon." Nincs mit szépíteni, a hatalmas császári túlerő menekülésre kényszerítette a magyar csapatokat. Baradlay Ödön az események sűrűjében van, kis csapatot toboroz a menekülők közül, és segítséget kap a halálfejes légiótól, a német diákok csapatától, akiket Mausmann Hugó vezet.
Bár lassan hátrálnak, jelentős csapásokat mérnek a császáriakra. Egy hídhoz érnek és Ödön nagyon szeretné visszatartani a császári vérteseket ( =mellvértet viselő lovas katonákat). Ekkor magyar lovasok törnek elő Richárd vezetésével és megfutamítják a császári csapatot.
Richárd és Ödön hat éve nem látták egymást.
22. A betyár
Ödön és Richárd megpróbálják a szétvert sereg maradékát összegyűjteni és újra hadrendbe állítani. Enni kellene adni a katonáknak, de Boksa Gergő hagyta szétszéledni a ökörcsordát, amikor elkezdtek ágyúzni, megijedt. Richárd ötven botütéssel bünteti ezért, hiszen az ökrök az osztrákokhoz kerültek.
Boksa Gergő sértetten átlovagol az osztrák táborba, és színleli, hogy át akar állni a császári oldalra. Ott örömmel fogadják, hiszen épp jól jön egy ökörhajcsár, aki összeszedi az állatokat. Gergő azonban pipára gyújt és a kalapjáról egy ki zsíros koszt is a pipába töm. Amikor az nagy bűzzel és füsttel izzani kezd, az állatok a szagtól megindulnak és Gergő ötvenet áthajt a magyarok táborába.
Richárd megenyhül és írásba adja Boksa Gergőnek, hogy az 50 botütés nem érvényes.
23. A Királyerdőben
Az isaszegi véres csatában szembe kerül egymással Baradlay Richárd és Palvicz Ottó. Az összecsapásukkor mindketten fejen talják egymást karddal és leesnek a lovukról. Palvicz Ottó sebe várhatóan halálos, de Richárdot a kard lapja érte, ezért ájultan zuhan a földre. Pál úr a testével védi Richárdot az elrobogó lovak elől és ezzel megmenti az életét. Őt azonban a lovak halálra tapossák.
24. A haldokló ellenség hagyatéka
Richárd magához tér, Isaszeget sikerült megszerezni, de nem állnak jól a dolgok. Mausmann Hugó elmondja Richárdnak, hogy Pál úr meghalt, miközben őt védte.
Palvicz Ottó ott haldoklik mellettük. Utolsó perceiben elmondja, hogy három éve szerelmes lett egy nőbe, akitől tiltotta az apja, de gyerekük is született. Plankenhorst Alfonsine-ról van szó. A gyereket Alfonsine igyekezett eltűntetni. Később Palvicz Ottó feleségül vette volna Alfonsine-t, de Alfonsine sem volt túl lelkes a házassághoz. A kisfiú egy dajkaasszonyhoz került, aki szerelemgyerekeket nevelt pénzért, de Alfonsine nem fizetett a gyerek után, a kisfiú sovány és rongyos. Különleges ismertetőjele, hogy egy szeder alakú anyajegy van a mellkasán.
Palvicz átadja a gyerek papírjait Richárdnak és ő megesküszik, hogy megkeresi a fiút és úgy neveli majd, mintha a sajátja lenne.
25. Napfény és holdfény
A Baradlay család körösszigeti kastélyában Jenő vigyáz Ödön feleségére és két gyerekükre. Jenő mindenféle történettel szórakoztatja Arankát, hogy ne aggódjon annyira Ödönért, aki folyamatos életveszélyben van.
Közben a Baradlay család nemesdombi kastélyát Baradlayné kórházzá alakította és sebesülteket ápol.
Az országban kolerajárvány van, ezért nem találkozhat a család, de levelezni sem mernek az emberek.
Baradlayné a férjét ábrázoló festmény előtt kijelenti a férjének, hogy mindenben a végakart ellen cselekedett.
26. Sötétség
Soror Remigia és Edit vacsorán vannak aa Plankenhorst hölgyeknél. A vacsora vége felé Rideghváry Bence megérkezik a hírrel, hogy a magyar szabaságharcosok győztek és Richárd párbajban megölte Palvicz Ottót. Alfonsine teljesen kiborul, el se tudná titkolni a viszonyát Palvicz Ottóval. Rideghváryval bosszút esküsznek a Baradlay család ellen.
"... ha szüksége van egy szívre, amelytől öldöklő mérget kérjen kölcsön, mikor már az öné elfogyott, gondoljon rám." - mondta Alfonsine, Rideghváry pedig átkozódott:
"- Én gyűlölöm a hazámat! ... Minden fűszálát, minden csecsszopó porontyát gyűlölöm! Most már tudhatja ön, ki vagyok, amint én is tudom, hogy ön kicsoda. Ahol egymásra szükségünk lesz, ott majd találkozunk."
Alfonsine nem engedi vissza a zárdába Editet:
"Megölte az, akit te szeretsz, azt, akit én szerettem! Megölöm én azt, akit te szeretsz!... Akarom, hogy olyan nyomorult légy, mint én.... Ezért marasztottalak idehaza. Hogy minden éjjel, mikor alunni mégy, ezt súghassam a füledbe: "Megölöm a kedvesedet."
27. Mindenváró Ádám
Ebben a fejezetben megismerjük Mindenváró Ádámot, aki korabeli magyar földesúr és nem mozdul ki otthonról. Annyira kényelmes életet él, hogy még lépcső sincs a házában. Nem törődik azzal, hogy mi folyik odakinn, inkább újságot se olvas, csak az evésnek élnek a feleségével, ezért a ház legnagyobb lakosztálya a konyha.
Az embernek az a magáé, amit megeszik. A többi mind csak illúzió. "Étel, ital, álom. Boldogít e három."
Egyszercsak beállított Zebulon:
"- Nocsak, ha kergeti, se megyek el innen az idén." - és nem tréfált, mert a kassai csatából menekült el és üldözik a császár emberei. Előbb egy mészégető kemencében bújt el, aztán egy hordóban végül zsidó asszonynak öltözött és így jutott el ide, Mindenváró Ádámhoz.
Van azonban még egy vendég, Szalmás Mihály, aki a magyarok elől menekült ide. A vacsoránál nagyon feszengnek, mert Zebulon és Szalmás Mihály is azt hiszik, hogy a másik azért van itt, hogy elfogja őt.
Ezért éjjel mindketten megszöknek.
28. Sorsát senki sem kerülheti el
Tallérossy Zebulon menekül egy erdő mellett és összefut Szalmás Mihállyal, aki nagyon meg van ijedve, mert egy huszár üldözi.
A huszár Boksa Gergő magyar szabadcsapatához tartozik.
Zebulon tovább menekül, de a félelme csak nő, amikor Boksa Gergőtől megtudja, hogy a magyar országgyűlés most Debrecenben ülésezik és felállítottak egy vésztörvényszéket Nagyváradon, ami halálra ítéli azokat a képviselőket, akik igazolatlanul távol maradnak az országgyűléstől. Közben Boksa Gergőék Szalmás Mihályt elfogták.
Zebulon ismét menekül. A kocsis félreérti és azt hiszi, hogy Zebulon egy hős, aki Lengyelországba akar menni, hogy ott katonákat toborozzon a magyar szabadságharc ügyéhez. Útközben azonban Zebulon megállítja és gyalog megy tovább.
Egy Pukkersdorf nevű faluba ér és egy Schneiderius Bálint nevű papnak meséli el a kalandjait, aki azt tanácsolja neki, hogy további meneküléshez kérjen útlevelet a kormánybiztostól. Zebulon papnak öltözve megy oda és nagyon meglepődik, mert a kormánybiztos Rideghváry Bence. Zebulon a szabadságharc oldalán állna, de mivel gyáva és jellemtelen, könnyedén aláír egy nyilatkozatot, amelyben a császári nemesek kérik az orosz cárt, hogy küldjön segítséget a magyar szabadságharc ellen.
29. Egy magános lovag
A császári sereg éppen Pestről a budai várba tart és felégeti maga után a Duna hídját.
Közben bevágtat egy magányos huszártiszt Pestre, Baradlay Richárd, hogy megkeresse Palvicz Ottó kisfiát. Bajcsikné az asszony neve, akinek Alfonsine a gyereket odaadta. Bajcsikné most a budai várbörtönben raboskodik, mert a vád szerint segítette a magyar forradalmat.
30. Párharc mennykövekkel
A magyar csapatok megostromolják saját várunkat, hogy kiűzzék belőle az ellenséget.
"minekünk Budavár Hazánknak lüktető szíve..."
"Lássuk tehát, ha egyszer a titánok is kezükbe kaphatják a mennyköveket, nem Jupiter kerül-e alul?"
A Budai várból tökéletes a rálátás Pestre, ezért amint támadás éri Budát, az osztrákok nagy csapást mérnek Pestre.
De az ostrom nehezen indítható meg ágyúk nélkül és az ágyúkra még várnak. A haditanács is két részre szakadt, mert van, akik szerint azonnal meg kellene indítani az ostromot, Richárd is ezt támogatja. Ödönék szerint azonban őrültség volna ágyúk nélkül támadni. Richárd azonnal támadni akar és Ödönt gyávának nevezi, amiért várni akar.
Nehezíti a helyzetet az is, hogy sajnos áruló van a magyarok között, mert a császáriak minden haditervről előre értesülnek.
Közben Richárd elküldi Mihály polgártársat, hogy beszéljen Bajcsiknével a börtönben, de Bajcsikné közben kórházba került tífussszal.
A haditanácsban megszületik a többségi döntés, hogy azonnal támadnak, de az ostrom kudarccal végződik. Az újabb támadással megvárják az ágyúkat.
Egy nap Mihály polgártárs egy házra lesz figyelmes a Duna pesti partján, aminek öt ablakában mindig ég egy-egy gyertya. Mihály gyanítja, hogy a gyertyák elrendezése és meggyújtása titkos üzenet a császáriaknak. Richárd nem hisz benne, ezért Mihály polgártárs odamegy és Szalmás Mihályt találja a házban, amnt elégedetten adja a jelzéseket miközben Pest lángol. Mihály polgártárs feldühödik és kilöki Szalmás Mihályt is a lángok közé.
31. Zenit
Megérkeznek az ostromágyúk, készülődik a magyar csapat a mindent eldöntő küzdelemre.
Ödönt sérti, hogy az öccse gyávának nevezte, ezért párviadalra hívja őt, de mivel minden emberre szükség van, ezért a viadal lényege csak annyi, hogy amelyikük a vártámadás során hamarabb jut be a várba, az nyer.
Megkezdődik a budai vár ostroma Richárd és Ödön legelöl küzdik fel magukat a falakon. Ödönt azonban egyszer csak megelőzi Mausmann Hugó, akire rálő egy védő. Hugó meghal. Ödön ekkor ér fel és leszúrja az olasz védőt.
"Új csapat közelít az oroszlánketrechez.
Akit az a szuronysor meg fog támadni, veszve van.
De kié hát az a szuronysor?
A felkelő nap megfelelt rá."
Sikerül a honvédcsapatoknak visszafoglalni a Budai várat. Richárd és Ödön boldogan ölelkeznek össze a várban, a harag elszállt. Már csak az aláaknázott Lánc-hidat kell megmenteni.
Alnoch ezredessel egyszerre érnek a hídhoz és az ezredes parancsot ad a robbantásra. Az árkász azonban a Dunába hajítja a kanócot és elfut.
" Budavár minden ormán a trikolór lobogott. Pest minden utcáján az
őrjöngő öröm diadalordítása kiáltott az égbe!..."
32. Az eldobott lélek
Richárd a harcok után a kórházba megy beszélni Bajcsiknéval, és teljesítse a Palvicz Ottónak tett ígéretét. De Bajcsikné már meghalt. Az ágy afölött azonban Richárd egy különös írást lát: "A fél rézpénz - Monor - Kaszáné - 73."
Richárd maga mögött hagyta Pest diadalmámorát és sietett Monorra.
"A Pest körül levő falvak mind tele vannak ilyen dajkaságokkal.
Erről a dologról nem vezet senki statisztikát." -Végül meglett. Penész és förtelmes bűz közt több tíz ordító gyerek, Richárd iszonyodva nézett körül, hogy megtalálja a kis Károlyt, Palvicz Ottó fiát. Meglett a gyerek, félholtan. Rihárd kórházba vitte és hagyott pénzt az ápolására és taníttatására is.
33. Ephialtész
"Én gyűlölöm a hazámat" - mondta Rideghváry Bence.
"Meg kell törni, le kell roskadni e gondolat alatt mindenkinek, legyen az ember vagy ördög vagy isten, amíg lelke körül annak a földnek a porát viseli, amelyet gyűlölni akar.
Nem lehet gyűlölni a hazát. Ahhoz nincs elég nagy lélek.
Hanem eladni: az lehet. Ahhoz éppen nem kell lélek."
"Az örömriadalnak, mely Budapest falai közül felhangzik, visszhangja is van.
Ezen echó, mit a Kárpátok bércei adnak vissza: az orosz himnusz."
Az orosz cár hatalmas hadserege közeledett, közöttük Rideghváry Bence és Tallérossy Zebulon is. Rideghváry boldogan feszített a cári seregben, Zebulon azonban kezdett kétségbeesni, mert tudta, hogy rossz oldalon áll.
Szeretett volna menekülni, de Rideghváry szorosan fogta, mert Zebulon ismerte a vidéket és ő fordított neki mindent. Mivel Rideghváry rettegett a kolerától, Zebulon szerzett egy anyagot, amitől koleraszerű tünetei lettek és egy kitöltetlen útlevelet. Ettől Rideghváry úgy megijedt, hogy elmenekült még a városból is.
Éppen méretet vett az asztalos Zebulon hullájáról, amikor Zebulon életre kelt és azt kérte, hogy szerezzen neki valakit, aki elviszi őt Pukkersdorfba a paphoz.
34. Perihélia
1849. június 20-án reggel 10 és12 óra között nagyszerű napudvar, kettős Nap volt látható az égen, a perihélia. De keveseket érdekelt. "Nekünk az éjszakánk volt kettős".
Az orosz sereg közeledett.
Lánghy Bertalan tiszteletes egy kis sereget toborzott, hogy valameddig feltartsák az oroszokat. A tiszteletes a kezét az égre emelve imádkozott:
"„Ó, mert ha nem a mi napunknak dicsőségét mutatnák jeleid, ó, uram, ne lássam én semmi napodat többé. Ne legyek élő azon a földön, amelyet hazámnak nem nevezhetek többé! Haljak meg ott, ahol ezen te zászlódat kezemből kiejtem.”
És a zászlót kiejtette a kezéből és holtan esett össze, mert agyvérzést kapott a forróságban.
Az emberek szétszéledtek.
35. Régi jó barátok
A magyar szabadságharc elbukott, és a magyar sereg letette a fegyvert. Baradlay Ödön levelet írt feleségének, anyjának, elbúcsúzott tőlük és várta, hogy elfogják.
Ödön levelet kapott Tallérossy Zebulontól egy kitöltetlen útlevéllel, tehát a szökés lehetőségével. Ödön tisztességes jelleme nehezen adta meg magát, de végül a szökés mellett döntött. Egészen a Gyapjú város határig minden gond nélkül ment, ott azonban felismerte és elfogta egykori orosz barátja: Remiroff Leonin.
Ödönt egy fáskamrába zárják és őrnek azt az orosz imsiket állítják az ajtóhoz, akivel a hosszú jeges oroszországi úton Ödön összabarátkozott. Az imsik elengedi és neki adja a lovát a szökéshez.
36. Nadír
Ödön már messze jár, amikor egy kútnál megáll lovat itatni és találkozik Boksa Gergővel. Gergő azt mondja Ödönnek, hogy ne siessen olyan nagyon, mert Nagyváradon Rideghváry Bence vár rá. Ödön elbizonytalanodik, hogy talán Leonin meg akarta menteni azzal, hogy elfogta. (Ez nem derül ki.)
Boksa Gergő eladta azt az 500 ökröt az oroszoknak, amit ingyen kellett volna beszolgáltatnia nekik.
Ödön tudja, hogy nem menekülhet a végtelenségig és azt is tudja hogy a magyar szabadság "csak délibáb". Boksa Gergő azt mondja, hogy elviszi egy olyan helyre, ahol nehezen találnak rá. Mocsarakon, pusztákon vezet az útjuk, mígnem egyszer csak megérkeznek Kőrösszigetre és Boksa bevezeti Ödönt a kastélyába a családjához.
37. A nem mutatott levél
Ödön családja nagyon örül, hogy látják, de Aranka kéri, hogy meneküljön el. A szabadságharcban játszott szerepe miatt szinte biztosan halálra fogják ítélni. Ödön azonban nem menekül, azt mondja, be fogja várni a büntetést.
Egy nap levél érkezik német címzéssel, amely Baradlay Eugén nevére szól, tehát Jenőnek címezték. Egy osztrák hadbíró felszólítja a levélben Eugént, hogy haladéktalanul jelenjen meg az osztrák hadbíróság előtt.
Ödön nevét rosszul fordították le németre (Edmund helyett Eugént írtak), ezért kapta Jenő a levelet. Jenő azonban senkinek sem árulja el és ő jelenik meg a hadbíróság előtt.
38. Egy ember, akit eddig nem ismertünk
Jenő megjelenik a hadbíróságon és mindent megtesz, hogy Ödönnek tűnjön. Összeszorul a szíve, amikor felolvassák neki Ödön szónoklatát, amiről tudja, hogy Alfonsine jegyzetelte le, amikor együtt hallgatták.
Jenő eléri a célját, a hadbíróság bizonyítottnak látja, hogy ő Baradlay Ödön kormánybiztos és a szabadságharcban való részvételéért halálra ítélik.
39. A túlvilágról
Egy csendőr érkezett a Baradlay házhoz, 1-1 sürgönyt hozott Arankának, Baradlaynénak és Ödönnek.
A család számára most lett világos, hogy Jenő mekkora áldozatot hozott. A gyenge idegzetű, bizonytalan Jenő, most megszilárdítva jellemét meghozta a döntést, amivel megmentette a bátyja életét.
"Kedves Edmund!
Én ma bevégzem azt, amiért éltem; meghalok elveimért.
Itt hagyom áldásomat, s magammal viszem hitemet.
Kiomló vérünk nem hull háládatlan földbe; arany boldogságot fog teremni egykor
hazánknak, az emberiségnek."
Egy kis csomagot is hozott a csendőr "Egy kék selyemmellény volt abban. Aranka hímezte egykor; gyöngyvirág-füzérek voltak rajta" és három lőtt lyuk. A golyók nyoma, amivel Jenőt kivégezték.
40. A kőszívű ember előtt
Baradlayné a férje festményéhez megy és örjöngve üvöltözi a tehetetlen dühét. Ártatlan, szelíd mosolygós gyermekét vesztette el, Jenőt és a férjét vádolja, hogy elvette tőle. A másik két fiáért könyörög és összeesik.
Már nincs miért tisztázni, hogy elírás történt. Ödönnek itt van a családja. Tisztelettel hajt fejet az öccse emléke előtt.
„Ő volt közöttünk az egyedüli hős.”
"...mert meghalni egy ügyért, melyet imádunk, s melyben hiszünk - emberi becsvágy;
ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben sohasem hittünk - emberfölötti áldozat."
"...amazé lett a hősi vég...De hátravan még Richárd!"
41. A börtön távírdája
Baradlay Richárd ugyanabban a börtönben raboskodott, mint Jenő, de nem tudtak egymásról. A rabok a börtönben a falon való kopogással kommunikáltak, így kiderült Richárd számára, hogy "az öreg"-et végzik ki.
Richárd bizonytalanságban maradt, hiszen Jenő beceneve "Öreg" és Ödön a legidősebb.
42. Az első tőrdöfés
Baradlay Eugen kivégzésének híre megjelenik az újságban és Plankenhorst Alfonsine elégedetten mutatja az újságot Richárd kedvesének, Editnek, és magabiztosan mondja, hogy Ödön már halott és most Richárd következik.
43. A fejgörcsök napján
A szabadságharc leverése után a teljhatalmú kormányzó "tartott törvényt egy legyőzött nemzet felett". Pokoli fejgörcse volt, ami semmi szerre nem szűnt meg.
Rajta múlt Baradlay Richárd büntetése is.
A komornyik Plankenhorst Alfonsine bárónőt jelentette be. "Hisz ez nem nő, hanem ördög"- mondta a tábornagy és fogadta.
Alfonsine elmondta, hogy tudomására jutott, hogy a tábornagyot másnap felmentik a tisztségéből, ezért a tábornagynak még most éjjel ki kellene végeztetni a rabokat.
"Alfonsine olvashatta Baradlay Richárd nevét, veres tintával kétszer aláhúzva.
Piros vére legyen a harmadik!"
"A rémes öröm, a bűvös izgatottság" elűzte Alfonsine álmát, úgy várta, hogy lássa már Edit rettegését.
44. fejezet: A tőr hegye letörve
Alfonsine vonata Bécsbe ér és nagy boldogan közli Edittel, hogy Richárdot halálra ítélték.
Edit sokkot kapott.
Amikor hazaérnek nagy meglepetésükre a komornyik Baradlay Richárd érkezését jelenti be,. Semmi baja.
Alfonsine ugyanis éppen az ellenkezőjét érte el, mint szerette volna. A tábornagy megsértődött a leváltásán, ezért minden rabnak kegyelmet adott. Richárd szabad emberként utazott Bécsbe ugyanazon a vonaton, mint Alfonsine.
45. A kőszívű ember felel
Baradlayné a férje arcképéhez könyörög, hogy Richárdot ne végezzék ki. A csendőr érkezik Richárd levelével, melyben azt írja, hogy él és szabad.
46. A kérő
Richárd a Plankenhorst házba megy, hogy elhozza Editet, de nem akarják elengedni.
Antoinette asszony vádaskodik, hogy Richárd egy idegen kisfiút rejteget a házában. Richárd erre nyugodtan elmeséli, hogy a gyermek Palvicz Ottó és Alfonsine gyermeke, és ezt iratokkal is tudja igazolni. Richárd megfenyegeti Alfonsinékat, hogy ha nem engedik Editet hozzámenni feleségül, akkor nyilvánosságra hozza a gyermek származását.
Amúgy nem tenne ilyet, hiszen megesküdött Palvicznak, hogy megőrzi a kis Károly titkát.
A Plankenhorst hölgyek végül kénytelenek elengedni Editet.
47. Comedy of errors
Comedy of errors = tévedések vígjátéka; olyan felvonások, kiábrándító hétköznapok,amik amik azután következnek, amikor a szerelmespár összekerült.
Jókai bevezet minket a korabeli szokásokba és elvárásokba, valamint a bürokrácia útvesztőjébe. Edit és Richárd házasságához sok irat és türelem kell.
48. A szenvedések kulcsa
Richárd gazdag földbirtokos volt a szabadságharc előtt, de vagyona nagy részét elkobozták, mert részt vett a harcokban. Adósságai is vannak és Editnek semmilyen vagyona nincsen, Richárd kénytelen tehát kétkezi munkát vállalni.
Egy nap áthívja magukhoz Salamont, a zsidó zsibárust, hogy átbeszéljék a pénzügyi lehetőségeket.
Salamon elmesél egy egy nagyon fontos történetet: Editnek volt egy nagybátyja, Plankenhorst Alfréd báró, aki agglegény volt.
Plankenhorst Alfréd báró Alfonsine-ra hagyta volna a vagyonát, ám Alfonsine-nak született egy törvénytelen fia. Ezért a báró úgy rendelkezett, hogy neveljék fel és taníttassák ki az árván maradt rokont, Liedenwall Edit kisasszonyt, hátha ő lesz méltóbb a Plankenhorst névhez.
"Ha Plankenhorst Alfonsine becsülettel férjhez megy, és elfeledteti tévedését, akkor a tőkepénznek kapja meg felét." és Edit azután a másik felét, ha ő is becsülettel férjhez megy.
Ha Liedenwall Edit elébb férjhez megy, legyen az összeg egészen az övé. És ha kolostorba vonul, akkor "a Brigitta-szüzek kolostoráé legyen, s annak csak kamatjait élvezzék, amíg élnek, a Plankenhorst úrnők."
A titkos végrendelkezés tartalmát a báró titkára árulta el a Plankenhorst hölgyeknek, akik mindent megtettek, hogy szétválasszák a szerelmeseket. Editet a zárdába záratták és a csőcseléket is ők küldték a zárdára, mert nekik az lett volna a legjobb, ha Edit ott pusztul.
Edit öröksége 300. 000 forint.
49. Húsz év múlva
Palvicz Károllyal sok baj volt, eladósodott, a családjától is lopott... Richárd igyekezett minden bajból kihúzni és végül hivatalnok leltt a fiúból.
Plankenhorst Alfonsine már a hivatalban látogatja meg a fiát, hogy pénzt kérjen tőle, de Károly megtagadja a segítséget.
Károly nagykorú lett és Richárd kifizette neki kamatokkal azt az 5000 forintot, amit Palvicz Ottó hagyott a fiára. Károly Amerikába utazott és ott kezdett új életet.
Alfonsine szegényen és halálos betegen került a szegények kórházába, amit Baradlayné alapított. Baradlayné külön ágyat biztosított Alfonsine-nak, és tudatta vele, hogy aznap szállították át, fia Jenő hamvait a kerepesi temetőből a családi kriptába. Alfonsine akkor tudta meg, hogy nem Ödön, hanem Jenő halt meg 20 évvel ezelőtt.
Alfonsine szegényen, magányosan és sértetten halt meg, egyetlen célja sem teljesült.
50. Végszó
Eljött az új nemzedék tavasza, ez a tér már az övék.
"...Jó az Isten! - Zöld füvet ád a harcáztatta földnek ...- feledés írját a mély sebnek - jobb idők reményét a
szegény magyar nemzetnek."
-- VÉGE --
