8833
Rövid tartalom itt:
Petőfi - János vitéz
OLVASÓNAPLÓ:
1. fejezet
Kukoricza Jancsi juhász és a falu végén őrzi a nyájat. A nagy melegben a nyáj mellett heverészik a fűben. A közeli patakban Iluska, Jancsi szerelme mossa a ruhákat. Jancsi hízelegve hívja a lányt, hogy jöjjön ki hozzá a partra, de Iluska azt mondja, hogy a mostohája mérges lesz, ha nem végez hamar a mosással. Végül Jancsi ráveszi, hogy kimenjen hozzá.
2. fejezet
Gyorsan szalad az idő, amíg Jancsi és Iluska beszélgetnek a patakparton. Iluska mostohája úgy dönt, hogy utánajár, hol marad el a lány, és együtt, egymás karjában találja a szerelmeseket. Haragra gerjed és szidalmazza a lányt, amiért lopja a napot egy legénnyel. Jancsi azonban a lány védelmére kel, mert tudja, hogy Iluska sokat dolgozik és nem is becsüli érte a mostohája. Jancsi megfenyegeti a mostohát, hogy rágyújtja a házat, ha bántani meri Iluskát.
Jancsi hamarosan megdöbbenve veszi észre, hogy a juhok nagy része elkóborolt a nyájtól.
3. fejezet
Jancsi éjfélig a juhok felét se tudja összeszedni. Arra gyanakszik, hogy farkasoktól ijedtek meg vagy tolvajok vitték el őket.
Jancsi végül szégyenszemre fél nyájjal megy vissza a gazdához. A gazda minden este megszámolja a juhait és minden rendben volt eddig, először nem is hiszi el Jancsinak, hogy nincsenek meg a birkák, de aztán jól megkergeti Jancsit a gazda egy nagy rúddal, el is kergeti a háztól.
4. fejezet
Jancsinak se étele, se szállása. Iluskáék házához megy és egy szomorú dalt fúj a furulyáján. Azt mondja Iluskának, hogy világgá megy és nem találkoznak többé. Mindketten szomorkodnak és Jancsi elindul az éjszakába.
5. fejezet
Másnap Jancsi egy puszta közepén ébred. Talál egy tavat, annak partján megeszi a tarisznyájából a maradék szalonnáját és álomra hajtja a fejét. Iluskáról álmodik és egy viharra ébred fel. A nagy esőtől megvédi a karimás kalapja és a nagy subája. A vihar után továbbindul és estére egy erdőbe ér.
6. fejezet
Már éjfél felé jár, amikor Jancsi meglát egy házat, amiben lámpás világít. Megörül, hogy egy csárdára lelt, de csak egy rablótanya az, ahol a 12 rabló is otthon van. Jancsi bekopog a rablókhoz, és azt mondja, nem fél a haláltól, de szállást kér. A rablók maguk közé fogadják a bátorságáért, aztán megünneplik új társukat, Jancsit. Amint leisszák magukat a zsiványok és elalszanak, Jancsi arra gondol, hogy kirabolja őket és egy szép nagy házat épít Iluskának. Végül úgy dönt, hogy inkább tisztességes úton szeretne meggazdagodni és inkább felgyújtja a házat a rablókkal és a kincsekkel együtt.
7. fejezet
Másnap továbbvándorol Jancsi és huszárokkal találkozik, akik a francia sereget segítik majd a törökök ellen. Jancsinak tetszene a katonaélet, a katonák vezetője (a vezér) be is veszi a huszárok közé. Kap lovat, kardot, mentét és huszárnadrágot. Jancsi sok vidéket bejár a huszárokkal, de hűséges az ő Iluskájához.
8. fejezet
A huszárok Tatárországba (= Mongóliába) érnek és már a közepén járnak, amikor szembe jön a tatár király az ezer fős seregével. A tatárok sokszoros túlerőben vannak, és azt mondják magukról, hogy emberhúst esznek. Éppen itt van Szerecsenország királya is, aki már vendégeskedett Magyarországon, és megszerette a magyarokat, ezért megkéri a tatárok királyát, aki a jóbarátja, hogy engedjék át békében a huszárokat.
9. fejezet
A huszárok gond nélkül jutnak tovább Taljánországba (=Olaszország), ami ebben a történetben az örök fagy országa. Olyan tél van a hegyekben, hogy a huszárok a hátukra veszik a lovukat, hogy kimelegedjenek.
10. fejezet
Lengyelországba érnek és onnan Indiába, de itt nagyon magas hegyeken kell átjutni Franciaországba. Olyan magasak a hegyek, hogy a nap melege égeti a bőrüket. Úgy isznak, hogy kicsavarják a felhőket, és olyan sűrű a levegő, hogy harapni lehet, azt eszik. A hegy tetején már annyira meleg van, hogy csak éjjel tudnak haladni, és vigyázniuk kell, mert a lovak megbotlanak a csillagokban.
Jancsi arra gondol, hogy amikor egy csillag lehullik, akkor meghal valaki a földön. Nagy szerencséje Iluska mostohájának, hogy Jancsi nem tudja, hogy melyik a csillaga.
A huszárok a hegy túloldalán megérkeznek Franciaországba.
11. fejezet
Mire Franciaországba érnek a huszárok, a törökök már az egész országot feldúlták, a királyt elűzték és a lányát elrabolták. A huszárok találkoznak az elűzött királlyal, aki azt mondja, hogy ahhoz adja feleségül a lányát, aki kiszabadítja. Kukoricza Jancsit azonban nem érdekli ez a lehetőség, ő csakis Iluskát szeretné feleségül venni.
12. fejezet
Másnap reggel a huszárok nekigyürkőznek,hogy leverik a törököket. Az öreg francia király is harcolni akar, de lebeszélik.
Utolérik a huszárok a török sereget, és követet küldenek hozzájuk hadat üzenve nekik. A törökök vezetője egy török basa, nagy a hasa és piros az orra a sok bortól. Miután a huszárok levágják a sok törököt, Jancsi kettévágja a basát a kardjával. Már csak a basa fia menekül a lován, és viszi magával az ájult francia királylányt.
Jancsi sokáig üldözi, míg a török lova elfárad és összerogy. A török az életéért könyörög – Jancsi megkegyelmez neki, a királylányt pedig az apjához (a francia királyhoz) kíséri.
13. fejezet
A huszárok visszakísérik várába a francia királyt, Jancsi pedig a királylányt. Nagy lakomát csapnak, a király megvendégeli a huszárokat és kijelenti, hogy többé nem Kukoricza Jancsi a lánya megmentőjének neve, hanem János vitéz. Szeretné a lányát János vitézhez feleségül adni és neki adni a hatalmát, de János azt mondja, hogy nem fogadhatja el sem a királyságot, sem a királylányt. A király azt kéri, hogy mesélje el a történetét.
14. fejezet
Jancsit egy kukoricaföldön találta egy asszony, aki hazavitte, hogy felneveli, hiszen neki nincs gyermeke. Az urát (a férjét) nehezen beszélte rá, hogy elfogadja Jancsit, de úgy látták, hogy jó lesz majd juhásznak, ha felnő. A férj gyakran elverte Jancsit, nem szerette.
Jancsi megismerte Iluskát, akinek hasonló sors jutott: az édesanyja meghalt, a mostohája bántotta és dolgoztatta, és az apja is meghalt már. Ők voltak a falu árvái, együtt nőttek föl. Amikor a gazdasszony is meghalt, Jancsi magára maradt a gazdával szemben, aki az első hibájánál elkergette (amikor hagyta elkószálni a birkanyáj felét).
Ezután beállt katonának, de továbbra is Iluskát szereti, ezért nem veheti el a francia királylányt.
15. fejezet
A király elfogadja János vitéz magyarázatát és gazdagon megjutalmazza: egy nagy zsákot töltet tele a kincstárából. Útnak engedi János vitézt, hogy térjen haza és vegye feleségül Iluskát. János vitéz azonnal hajóra száll, hogy a kincsekkel hazatérjen a szülőfalujába, a többi huszár pedig ottmarad a király udvarában.
16.fejezet
János vitéz a hajón ábrándozik a gazdag életről és Iluskáról. Közben a matrózok arról beszélnek, hogy piroslik az ég alja, ez mutatja, hogy nagy szél várható.
János vitéz azonban a gólyákat nézi az égen, amik éppen Magyarországról mennek dél felé.
17. fejezet
Másnapra meg is erősödik a szél, viharrá fokozódik, ami összetöri a hajót. Csak János vitéz éli túl a szerencsétlenséget, mert egy hullám olyan magasra repíti, hogy meg tud kapaszkodni egy felhőben. János vitéz elviteti magát a felhővel egy szikláig, ahol meglát egy griffmadárfészket. A fészekben a griffmadár épp a fiókáit eteti. János vitéz felkapaszkodik a griffmadár hátára és a sarkantyújával megrúgja az oldalát. A griffmadár már repül is országokon át János vitéz szülőfalujába. Ott éppen szüretre készülnek az emberek, de János vitéz csak Iluskára kíváncsi. Amikor megtalálja a házat, szomorú hírrel fogadják: Iluska meghalt.
János vitéz azt mondja: bár férjnél lenne inkább.
18. fejezet
János vitéz azt gondolja, hogy bár inkább ő halt volna meg a háborúban, vagy a tengerbe fulladt volna. Megtudja, hogy Iluska a haláláig Jancsi után vágyódott és azt is, hogy mostohája gyötörte halálra Iluskát, azután elköltözött a faluból.
Ezeket egy fiatalasszony (egy menyecske) meséli el János vitéznek, ő lakik most Iluskáék házában. Megmutatja János vitéznek Iluska sírját is, ahol egy rózsabokor nőtt. János vitéz sokáig sír, aztán leszakít egy rózsát és útnak indul, hogy belehaljon a bánatba.
(János vitéz mindent elveszített: a kincseit és a szerelmét is.)
19. fejezet
János vitéz a vándorlása során egy erdőbe ér, ahol egy fazekas szekere elakadt a sárban, ezért a fazekas erősen szitkozódik. János vitéz kirántja az elakadt szekeret a sárból és megkérdezi, hogy hová vezet a jobb oldali út. A fazekas azt mondja,hogy azt nem lehet tudni, mert még senki se jött vissza onnan. János vitézt ez kíváncsivá teszi, amúgy sem ragaszkodik az életéhez, elindul az úton. Az óriások birodalmába ér, aminek egy folyó a határa. Egy óriás János vitéz elé lép, hogy útját állja. Össze akarja taposni, de János vitéz a feje fölé tartja a kardját és az óriás a kardba lép. Megszúrja a talpát, és a folyóba dől, így János vitéz könnyedén átsétál rajta az óriások országába. Előtte azonban még elvágja az óriás torkát.
20. fejezet
Az óriások országában a fák olyan magasak, hogy János vitéz nem látja a tetejüket, a szúnyogokkal hadakozni kell, mert akkorák, mint az ökrök, és varjak eltakarják az eget, mint a sötét felhő. A levelek is akkorák, mint két szűr.
János vitéz az óriáskirály várához ér, ahol éppen ebédhez készül a király a fiaival. János vitézt is hívják ebédelni és az óriáskirály egy ökölnyi kővel kínálja. János vitéz azonban a követ hozzávágja a király fejéhez, akinek kiloccsan az agyveleje és meghal. A fiai ezután nem megölik János vitézt, hanem örök szolgai hűséget esküsznek neki és királyuknak tekintik. János vitéz egy sípot kap, amit ha megfúj, egyből ott teremnek az óriások és a segítségére lesznek.
21. fejezet
János vitéz a sötétség országába ér, ahol nem lát semmit, csak suhogást hall a feje felett. A boszorkányok mennek a gyűlésükre, ugyanis ez az ő országuk. János vitézt a tűz fénye vezeti a barlanghoz, ahol a gyűlést tartják. Egy üstben varázsital fortyog, békát, patkányfejet és emberi koponyát dobnak bele. János vitéz úgy dönt,hogy véget vet a boszorkánygyűlésnek, de mielőtt megfújja az óriások sípját, elviszi a boszorkányseprűket, hogy ne tudjanak elmenekülni. Megfújja a sípot, és megparancsolja az óriásoknak, hogy öljék meg a boszorkányokat. Az óriások eltapossák mindet, kivéve egyet, amelyik Iluska mostohája. Őt János szeretné megölni, de elmenekül, úgyhogy az egyik óriás kapja el, elhajítja és Iluska falujának határában esik le holtan. Minden boszorkány halálával egyre világosabb lesz az országban, míg végül teljesen kivilágosodik az ég.
János vitéz elégeti a boszorkányseprűket (máglyát rak belőlük).
22. fejezet
János vitéz tovább vándorol és Iluskára gondol, amikor a rózsájára pillant. Beesteledik és egy kis dombra fekszik le aludni. Észre sem veszi,hogy egy temetőben van. Éjjel kísértetek veszik körül és magukkal akarják ragadni, de megvirrad. A kísértetek eltűnnek és János vitáz nem is sejti, hogy veszélyben volt.
23. fejezet
János vitéz egy hajnalon éppen egy hegyen jár, ahonnan lenéz a tengerre. A tengerparton egy öreg halásszal találkozik. János vitéz kéri a halászt, hogy vigye át a tengeren, de azt mondja,hogy ez az Óperenciás tenger és se vége, se hossza, nem tudja átvinni rajta. Még senki sem jutott át rajta. János vitéznek tetszik a kihívás, belefúj a sípjába és megparancsolja az óriásnak, hogy vigye át az Óperenciás tengeren. János vitéz az óriás vállára ül, és a hajába kapaszkodik, így mennek.
24. fejezet
Félmérföldes lépésekkel haladnak három hete, amikor végre szárazföldet látnak. János vitéz azt hiszi, hogy ez már a túlsó part, de csak egy sziget, ez Tündérország, a világ vége, utána a tenger a semmibe vezet.
Az óriás szerint veszélyes hely Tündérország, mert csodák őrzik a bejáratát. János vitéz egyre kíváncsibb lesz. Kéri, hogy tegye le az óriás a szigetre, azután elmehet.
25. fejezet
Az első kaput három medve őrzi. János vitéz elbánik velük.
Másnap a második kaput három vadoroszlán őrzi. Azokat is legyőzi János vitéz.
Harmadik nap a harmadik kapu következik, de ezt egy óriási sárkánykígyó őrzi. Amikor közelebb hajol, János vitéz bátran beugrik a torkába. A sárkánykígyó belsejében megkeresi a szívét és átdöfi azt, azután kivágja magát a szörnyből és kinyitja a kaput.
26. fejezet
Tündérország csodálatos hely, örök tavasz van benne és örök hajnal. Ismeretlen itt a bánat. Ha örömükben sírnak a tündérek, a könnycseppjeikből gyémántok lesznek. Ha a tündérlányok a föld alatt áthúzzák a hajszálaikat, abból lesz az arany.
A tündérek boldogan heverésznek egész nap.
27. fejezet
Ez a szerelem, a boldogság és a béke országa, ahol a tündérek örömmel fogadják János vitézt – de ő egyre csak Iluskára gondol. Magányában kisétál Tündérország tavának a partjára, és ott Iluska rózsáját a vízbe dobja, hogy mutasson neki utat.
Ahogy azonban a rózsa a tóba hullik, csoda történik és átváltozik Iluskává. A tó az élet vizével van tele. A szerelmesek boldogan ölelik meg egymást.
A tündérlányok a gyönyörű Iluskát azonnal megválasztják királynőjüknek, a tündérfiúk pedig Jánost királyuknak. Ezért Iluska és János ott maradnak Tündérországban nagy-nagy boldogságban.
-------------------
Magyarországról indul
Tatárország (=Mongólia)
Taljánország (=Olaszország)
Lengyelország
Franciaország
visszaér Magyarországra
óriások országa
sötétség országa
az Óperenciás tenger után Tüdérországba ér
